21. A valuta fogalma, főbb valutaformák és árfolyamuk

A valuta széles értelemben egy ország törvényes fizetőeszköze, azaz hivatalos pénze. Szűkebb, a mindennapokban használatos értelmében valamely ország törvényes fizetőeszköze egy másik ország fizetési forgalmában, azaz a tényleges külföldi készpénz (érme vagy pénzjegy). (A deviza ettől eltérően a külföldi fizetőeszközre szóló követelés, azaz például számlapénz, kötvény, csekk vagy váltó.) Története A „valuta” szó olasz eredetű, olaszul pénzt, értéket jelentő szó a nemzetközi pénzforgalom kifejlődésével, a modern kapitalizmus kialakulásával vált használatossá a magyar nyelvben. A pénz történelmileg többnyire nemesfém, arany vagy ezüst volt, ami saját értékkel rendelkezett. A pénzforgalom növekvő szükségleteinek kielégítésére a 19. században már nem volt elegendő nemesfém a világon. Bevezették a papírpénzt, azonban az állami bankok kezességet vállaltak az általuk kibocsátott papírpénz nemesfémre, általában aranyra való átváltására, azaz ezek a pénzek aranyalapúak voltak (lásd még: aranystan…

26.Az európai inetgráció története




Bevezetés
  • Európai integráció a II. Világháború után német-francia konfliktus helyett együttműködés
  • Montánunió EGK (Európai Gazdasági Közösség) EK (Európai Közösség) EU (Európai Unió, 1992. Maastrichti Szerződés)
  • Jelenleg 27 tagja van
  • Magyarország 2004-ben csatlakozott
Intézmények
Európai Parlament
  • EU „törvényhozása”
  • EU állampolgárai által közvetlenül választott testület
    • 5 évente vannak EU parlamenti választások
    • Minden ország adott számú képviselőt küld
    • Képviselők számát alapvetően lakosságarányosan határozzák meg, de a kis országok arányaiban több helyet kapnak
    • Jelenleg 736 tagja van
  • Folyamatosan növekszik a hatásköre:
    • Kinevezi és ellenőrzi az Európai Bizottságot és más EU-s intézményeket
    • Jóváhagyja az EU költségvetését
    • Részt vesz az európai jogalkotásban
  • Székhelye: Strasbourg (itt tartják a plenáris üléseket), Brüsszel (munka nagy része itt zajlik)
  • Képviselőcsoportok nem országonként, hanem politikai világnézet alapján szerveződnek
    • Legnagyobb frakció: Európai Néppárt (EPP)
    • Európai Szocialisták, Zöldpárt, stb.
  • Európai Parlament elnöke: Jerzy Buzek
Európai Bizottság
  • EU „kormánya”
  • Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament döntéseit készíti elő, és hajtja végre
    • Jogszabályokat kezdeményez
    • Végrehajtja az uniós politikákat
    • Betartatja az uniós szabályokat
    • Pénzügyeket kezeli
  • Székhely: Brüsszel, több mint 20 ezer alkalmazottja van
  • Nemzeti kormányoktól független „szupranacionális” (nemzetek feletti) szervezet
  • 27 tagja van mindig annyi ahány tagállam van, minden ország egy biztost delegál a bizottságba
  • Minden biztosnak megvan a saját „területe” (pl.: környezetvédelem, közlekedés, adózás)
  • Elnöke: José Manuel Barroso


Európai Tanács
  • EU tagországok állam és kormányfőinek a testülete
  • Fő feladata az uniós politika fő politikai irányainak meghatározása
  • Elnöke:
    • 2009.-ig a soros elnökséget ellátó ország miniszterelnöke
    • 2009.-től a Lisszaboni Szerződés értelmében az elnököt 2,5 évre választják, jelenlegi elnök: Herman Van Rompuy
    • Soros elnökség félévente változik, 2011. január óta Magyarország a soros elnök
  • Brüsszelben ülésezik félévente kétszer


Európai Unió Tanácsa
  • EU fő döntéshozó szerve
  • Jogalkotásért felel a Parlamenttel közösen
  • Tagjai a tagállamok miniszterei
    • Mindig az aktuális témában felelős miniszterek jelennek meg: pl.: adózási kérdésekben a tagállamok pénzügyminiszterei
  • Székhelye: Brüsszel
  • Minden tagországnak meghatározott számú szavazata van
    • Meg van határozva, hogy a különböző döntések meghozatalához mekkora többség szükséges (egyszerű többség, minősített többség, egyhangúság)
    • Minősített többség: tagállamok 2/3-a kell, hogy támogassa a döntést, és a szavazatok 2/3-ának is meg kell lennie, ezek kívül a támogató tagállamok összlakosságának meg kell haladnia a teljes EU lakosságának 62%-át
    • Egyhangúság: bármelyik ország vétójoggal rendelkezik a döntéssel szemben


Európai Bíróság
  • Feladata az uniós jogszabályokkal kapcsolatos vitás kérdések elrendezése
  • Hatásköre kiterjed a tagállamokra és a közösségi intézményekre is
  • Székhelye: Luxemburg
  • 27 tagja van (tagállamonként 1 bíró)


Európai Központi Bank
  • Fő feladata az euró kibocsátása, működtetése, és a stabilitásának megőrzése
  • Székhelye: Frankfurt
  • 1998-ban hozták létre




Európai Számvevőszék
  • Feladata az EU bevételeinek és kiadásainak az ellenőrzése
  • Minden szintre kiterjed a hatásköre, ahol EU-s pénzt használnak fel
  • Székhelye: Frankfurt
Döntési mechanizmus
  • Európai Tanács meghatározza a politikai irányvonalat
  • Európai Bizottság kidolgozza a konkrét javaslatokat
  • Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elutasítja, vagy elfogadja a javaslatot
  • Európai Bizottság végrehajtja és ellenőrzi a döntést
  • Európai Bíróság eldönti a felmerülő jogi vitákat
Alapelvek
  • Európai jog a tagállami jog fölött áll (vitás kérdésekben az EU-s jogszabály a döntő, nem az egyes tagállamok szabályai)
  • A döntéseket igyekszik az Unió a lehető legalacsonyabb szinten meghozni (egy más országokat nem érintő döntést lehetőleg tagállami szinten kell meghozni például)
  • Döntéseket a tagállamok minél nagyobb egyetértésével kell meghozni
Kritika
  • Sokan kritizálják az Európai Uniót több okból is, a fő kritikák az alábbiak:
    • Antidemokratikus: bár az Európai Parlamentet közvetlenül választják, a részvétel nagyon alacsony szokott lenni, és a többi közösségi szervezetbe egyáltalán nincs beleszólása a választóknak
    • Bürokratikus: túl sok a közösségi szervezeteknek dolgozó hivatalnok és a felesleges előírás
    • Figyelmen kívül hagyja a nemzeti érdekeket


1948: Brüsszeli Szövetség

A II. világháború után az első komoly európai együttműködési szövetségi szerződést Brüsszelben írták alá. Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Nagy-Britannia elsősorban katonai szövetséget kötöttek, de az egyezményt kiegészítették gazdasági és kulturális együttműködésről szóló megállapodásokkal is. A NATO és az új nyugat-európai szövetségek hamar fölöslegessé tették a brüsszeli megállapodást, különösen azért, mert a korábbi ellenség Németország is szerepet kapott a későbbi együttműködésekben.

1949: Az Európa Tanács megalakulása

Az Európa Tanács párhuzamosan működik az Európai Unió szervezeteivel. Alapítója ugyanaz az öt ország (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Nagy-Britannia), amelyek még az előző évben a NATO megalakítása miatt fölöslegessé vált Brüsszeli Szövetséget kötötték. Az Európa Tanácsnak ma 40 ország tagja, köztük van az összes EU-tagállam és tagjelölt is. Az Európa Tanács elsősorban emberjogi és környezetvédelmi problémákkal foglalkozik, és a tagországoknak ajánlásokat tehet, melyek betartása nem kötelező, de illendő. A Tanács állásfoglalásai befolyásolják az EU döntéseit is, bár ennek az együttműködésnek nincs intézményesített formája. Az Európa Tanács székhelye Strasbourgban van, és a Tanács hozta létre az Európai Emberjogi Bíróságot is.

1951: Montánunió

Párizsban hat ország írta alá az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) megalapításáról szóló szerződést. Ez a gazdasági megállapodás már az EU elődjének tekinthető, a szövetséget nem felmondták, hanem sok átalakításon keresztül az unió egyik közvetlen előzményévé vált. A szövetséget Franciaország, NSZK, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország kötötte. A háború utáni stabilitás erősítése volt a szerződéskötés legfontosabb célja. Robert Schuman francia külügyminiszter ötlete volt, hogy egy szoros gazdasági együttműködéssel kényszerítsék az ősellenségnek számító németeket és franciákat a békülésre. Így a korábbi háborús ellenségek gazdaságai annyira összefonódtak, hogy lehetetlenné vált egy újabb háború. A Montánunióban már létrejöttek azok a szervezetek, melyek átszervezett utódai a mostani Uniót is működtetik.

Robert Schuman szerint a Montánunió legfontosabb haszna, hogy Németország és Franciaország csak együtt tud fegyvert gyártani, a különböző országokban bányászott vasérc és szén közös felhasználása miatt: "A háború Németország és Franciaország között nemcsak elméletileg lehetetlen most már, hanem anyagi alapjai sem teremthetők meg."

1952: Európai Védelmi Szövetség

A Brüsszeli Szövetséghez hasonlóan ez szervezet is hamar kiüresedett, és két év alatt felbomlott. A Montánunió tagországai alapították, kimondottan a katonai együttműködés erősítésére. A szövetség bukásához hozzájárult, hogy a francia Nemzetgyűlés nem ratifikálta az ország belépését a szövetségbe.

1957: Európai Gazdasági Közösség

A Montánunió hat tagja (Franciaország, NSZK, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Olaszország) tovább erősítette az együttműködést. Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Közösség létrehozásáról szóló szerződéseket. A három szervezet párhuzamosan működött. Az együttműködés folyamatos koordinálása kedvéért létrehoztak egy kilencfős bizottságot, mely Brüsszelben az EGK-t vezette. Ez az Európai Bizottság őse. Mindhárom szervezetnek közös parlamenti együttműködési fórumot is létrehoztak, megalapozva az Európai Parlament későbbi működését. Az EGK-tagországok eldöntötték, hogy fokozatosan leépítik a vámokat, és egységesítik a kereskedelmi szabályaikat.

1960: EFTA - az alternatív EGK

Az EGK-n kívül rekedt nyugat-európai országok Nagy-Britannia kezdeményezésére Stockholmban létrehozták saját szabadkereskedelmi szervezetüket, az EFTA-t (Európai Szabadkereskedelmi Társulás). A tagok: Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, és hamarosan csatlakozott Finnország, Liechtenstein és Izland is. Az EFTA-tagok szintén az egymással szembeni vámok lebontásán fáradoztak, de az EGK-nál lazább szövetséget szerveztek, melynek nincsenek központi intézményei, melyeknek az egyes tagállamok kormányai alá lennének rendelve. Hosszú távon majdnem az összes EFTA-tag belépett az Európai Unióba, és a kilencvenes évek végére a párhuzamos szervezkedés befejeződött, az EFTA felbomlott. Az EFTA-tagok közül csak Norvégia, Svájc, Izland és Liechtenstein nem lépett be az Európai Unióba.

1963: A franciák megakadályozzák a brit tagságot

Annak ellenére, hogy Nagy-Britannia kezdeményezte az EGK riválisának számító EFTA létrehozását, már 1961-ben kérte felvételét az EGK-ba. A csatlakozási tárgyalások több mint egy évig tartottak, de a belépési kísérlet kudarcba fulladt. A brit befolyás erősödésétől félő francia elnök, de Gaulle megvétózta a brit tagságot. Más EFTA tagok is hiába próbálkoztak a 60-as években a tagság megszerzésével.

1965: Egyesítik a három közösség végrehajtó szerveit

Az EGK tagjai úgy döntöttek, hogy egyesítik az eddig párhuzamosan működő szervezeteik vezetését. Az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Atomenergia Közösség és az Európai Gazdasági Közösség közös vezető szervezetei lesznek később az EU legfontosabb intézményei. Létrejön a ma is működő Miniszterek Tanácsa (most Európai Unió Tanácsa a neve), és létrejön az Európai Bizottság, melyet most is így hívnak, és a szervezet napi működésének legfontosabb irányítója. A szerződéskötés két év múlva, 1967-ben lépett hatályba.

1967: A gyakorlatban is egyesül a három közösség

Az 1965-ös erősebb integrációról szóló szerződés hatályba lépett, a tagországok három szervezetének vezetése egyesül. A központ továbbra is Brüsszel maradt, és a három szervezet közül a legerősebb neve maradt meg, így a szervezetet Európai Gazdasági Közösségnek, illetve rövidebben Közös Piacnak nevezték.

1968: Vámunió az EGK-ban

A hat tagállam között életbe lép a vámunió. Egységesítik a külső vámtarifákat, és eltörlik a belső vámokat. Ez az első lépés az európai határok lebontása felé. A vámuniót másfél évvel hamarabb vezették be, mint ahogy ezt előre tervezték.

1972: Összehangolt valutapolitika

A közös pénz bevezetése felé vezető döntések közül az első volt az úgynevezett "valutakígyó" rendszer bevezetése. Ez azt jelentette, hogy a tagállamok a pénznemeik közötti árfolyam-ingadozást 2,25%-ban maximalizálták.

1973: Az első bővítés

Több mint tíz évvel első felvételi kérelme után az EGK tagja lett Dánia, Írország és Nagy-Britannia. Ebben a bővítési körbe majdnem bekerült Norvégia is, de a belépés küszöbén, 1972-ben a norvégok népszavazáson elutasították a csatlakozást.

1974: Megalakul az Európai Tanács

Intézményesül a most is működő Európai Tanács. Ennek a tagállamok első számú vezetői, vagyis az állam- és kormányfők a tagjai, akik évente legalább háromszor (azóta csak legalább kétszer) találkoznak. A csúcsvezetők korábban is rendszeresen találkoztak, de intézményesült formát csak 1974-től kaptak a megbeszélések.

1979: Megjelenik az ecu, a virtuális euró

A közös pénz bevezetése felé vezető út egyik fontos állomásaként bevezették az ecut, a Közösség virtuális értékmérőjét. Az ecu nem volt valóságos pénz, de a közös elszámolások értékét már ebben számolták, és azt is meghatározták, hogy a nemzeti valuták hogyan válthatóak át ecure. Az ecuről szóló megállapodáshoz Nagy-Britannia nem csatlakozott, ahogy a szigetország kormánya az eurót sem vezette be később.

1979: Első európai választások

Az Európai Parlament képviselőit először választották közvetlen szavazással a tagországok polgárai.

1981: Görögország a tizedik

Tizedik tagként Görögország is az EGK tagja lett.

1985: Döntés az EU kitalálásáról

Az EGK tagjai Milánóban megállapodtak abban, hogy 1992-ben új szerződést kötnek a teljesen felszabadított belső piacokról és a központi közösségi szervezetek hatalmának megerősítéséről. E megállapodás készítette elő az Európai Unió megszületését.

1986: Csatlakozik a Hispán-félsziget

Spanyolország és Portugália csatlakozott az EGK-hoz.

1986: Zászlót és himnuszt kap az EGK

Beethoven Örömódája lett az Európai Közösség hivatalos himnusza, és a kék alapon körbe rendezett sárga csillagok a zászlója. E szimbólumokat megtartotta az Európai Unió is.

1989: Döntés: lesz közös pénz

Az Európai Közösség állam- és kormányfői elkötelezték magukat a közös valuta bevezetése és a központi bank felállítása mellett.

1990: Schengeni Egyezmény: Megszűnnek a belső határok

A Schengeni Egyezmény értelmében az EGK tagországai között megszüntették a határellenőrzést, a Közösség és a kívülálló országok határain pedig egységes határvédelmi rendszert állítottak fel. A megállapodás 1995-ben lépett hatályba, az unión belüli utazáshoz a tagállamok állampolgárainak azóta útlevelet sem kell magukkal vinniük.

1991-92: Maastrichti Szerződés: döntés az unióvá alakulásról

Maastrichtban a tagországok az Európai Gazdasági Közösséget Európai Unióvá alakították át. Az új alapokon működő, sokkal szorosabb együttműködés programjában szerepelt a közös valuta bevezetése, a közös külpolitika és védelmi politika hivatalossá tétele. Az Unió polgárai szabadon költözhetnek és vállalhatnak munkát a tagországokban, és szavazhatnak más tagállam önkormányzati választásán. Sok területen egységesítették a tagországok törvénykezését. A tárgyalásokat 1991 végén kezdték, de csak 1992 februárjában írták alá a tagországok vezetői. A szerződésben foglaltak 1993 novemberében léptek hatályba.

1992: A dánok leszavazzák a Maastrichti Szerződést

Dániában a választópolgárok népszavazáson elutasították a Maastrichti Szerződést, ezért Dánia egyelőre nem csatlakozott a megállapodáshoz. Írországban és Franciaországban viszont támogatták a választók a megállapodást. A többi tagországban nem tartottak népszavazást a kérdésről.

1993: Az Európai Unió első éve

Hatályba lépett a Maastrichti Szerződés. A tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy néhány éven belül közös pénzt vezetnek be. Az országok közti kereskedelmi korlátozások megszűnésével létrejött az úgynevezett Egységes Piac. Dániában újra népszavazást tartottak, és a választók ezúttal elfogadták a szerződést, így az összes tagállamban ratifikálták a megállapodást.

1994: A norvégoknak másodszorra sem kell az Unió

Norvégiában másodszor is nemmel szavaztak a választópolgárok az ország csatlakozására. Korábban 1972-ben utasították el a belépést. Finnországban, Ausztriában és Svédországban viszont a belépést támogatók voltak többségben.

1995: A legutóbbi bővítés

Ausztria, Finnország és Svédország teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak.

1997: Amszterdami Szerződés: még szorosabban együtt

Amszterdamban tovább bővítették a tagállamok az együttműködés kereteit. Egységesítették a menekültügyet, a foglalkoztatáspolitikát és a szociális törvények egy részét. Megállapodtak, hogy a következő évben megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat több volt kommunista országgal. Az Európa Parlament jogkörét kibővítették: a szervezet azóta egyszerű többséggel elfogadhat olyan szabályokat is, amelyekben korábban az egyes tagországoknak vétójoguk volt. Az Amszterdami Szerződésben foglaltak 1999-ben léptek hatályba.

1998: Beindulnak a tárgyalások a dél- és kelet-európai országokkal

Először Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia vehetett részt a tárgyalásokon, később csatlakozhatott melléjük Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Románia is.

1999. március: Korrupciós vádak - az Unió legnagyobb botránya

Márciusban az EU legfelsőbb vezetésének számító Európai Bizottság összes tagja lemondott. Korrupcióval, csalással és rossz gazdálkodással vádolták őket. Lemondásukkal megelőzték, hogy az Európai Parlament képviselői váltsák le a Bizottságot. Az egész európai integráció hitele veszélybe került, az együttműködés megítélése nagyot romlott a közvélemény-kutatások szerint. Romano Prodi vezetésével új Bizottság alakult, mely teljesen átalakította a szervezet működési rendjét, hogy a korábbi visszaélések kizárhatóak legyenek.

1999: Elvi fizetőeszköz az euró

A 15 államból 12-ben bevezetik az eurót mint hivatalos fizetőeszközt, bár megfogható formában csak 2002-től kerül a tagállamok polgárainak pénztárcájába a közös pénznem. Az eurózónából kimaradt Dánia, Nagy-Britannia és Svédország.

2000-2001: Nizzai Szerződés: szabad az út a bővítéshez

2000-ben kezdődött a nizzai tanácskozás, melynek záródokumentumát a következő év februárjában írták alá a tagállamok. A Nizzai Szerződés rögzítette azokat az intézményi reformokat, melyek az Unió bővítéséhez szükségesek. Sok kérdésben azonban nem sikerül végleges egyezséget kötni, és ezeken a területeken a végső döntést 2004-re halasztották. Írországban a választópolgárok nem járultak hozzá, hogy a kormány ratifikálja a szerződést, ezzel a további bővítés is veszélybe került. 2002-ben azonban egy új népszavazáson már elfogadták az írek is a szerződést.

2001: Megnevezik a tíz befutót

Decemberben a belgiumi Laekenben az Unió hivatalosan is bejelentette, hogy 2002 végéig tíz országgal fejezi be a csatlakozási tárgyalásokat, és ezek az államok várhatóan 2004-ben csatlakozhatnak az Unióhoz. A tíz kiválasztott: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. A csatlakozási tárgyalásokat szintén folytató Bulgária és Románia kimaradt ebből a bővítési körből, ahogy a legrégebbi jelentkező Törökország sem kapott konkrét ígéretet.

2002. január: Kézzelfogható valóság az euró

Az EU tagállamaiban kivonták a forgalomból a nemzeti valutákat, és bevezették az eurót. Dánia, Nagy-Britannia és Svédország azonban megtartotta saját pénznemét. A nem EU-tagországok közül hivatalos fizetőeszköz lett az euró Andorrában, Liechtensteinben, Monacóban, Montenegróban, San Marinóban és a Vatikánban is.

2002. december: Végső alku a tízekkel

Decemberben Koppenhágában az EU megegyezett mind a 10 csatlakozásra váró tagállammal. Lezárták a csatlakozási feltételekről szóló fejezeteket, és kijelentették, hogy 2004. május elsején beléphetnek ezek az országok az Unióba.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

21. A valuta fogalma, főbb valutaformák és árfolyamuk

3. Egy kisvállalkozás alapítása

13. A piac megismerésének lehetőségei