A
pénzkereslet
Pénzkeresleten
azt értjük, hogy a gazdasági szereplők mekkora pénzösszeget
szándékoznak tartani, azaz mekkora pénzmennyiség fölött
kívánnak bármikor rendelkezni.
|
Ahhoz,
hogy ezeket a szándékokat megismerjük éljünk egy
feltételezéssel: a pénzkínálat adott és állandó. Ennek
keretében megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a pénzkereslet
változása a pénzpiaci helyzetet.
Mitől függ, hogy a
gazdaság szereplői mennyi pénzt kívánnak maguknál tartani?
A
pénzkeresletnek a makroökonómia 3 motívumát különbözteti meg!
-
A
tranzakciós motívum alapján a rendszeres vásárlásokhoz
szükséges pénzösszeg tartására irányul a pénzkereslet.
-
Az
óvatossági motívum alapján az előre nem látható események
fedezésére keresik a pénzt.
-
A
spekulációs pénztartási motívuma vagyon likviditásának
biztosítása érdekében támaszt pénztartási igényt.
Mennyiben
tudjuk levezetni a pénzkeresleti függvényt ezeknek a motivációknak
az ismeretében?
Az üzleti tevékenység zavartalan folytatása
és a likviditás biztosítása a pénzkeresletben jövedelemmel
egyező irányban mozog. Minél több a jövedelmünk, annál többet
fogyasztunk, így a pénz iránti igény egyre nő. Egy nagyobb
befektetés nyilván nagyobb likvid tőkével kell rendelkeznie.
Pénztartalékok képzése szintén a jövedelem növekvő
függvénye.
Az óvatossági motiváció, amely az előre nem
látható eseményekre való felkészülést jelenti, nem növeli
korlátlanul a pénzkeresletet. A pénztartás alternatív költsége,
hogy azt a pénzt nem fektetette be, így az nem kamatozik semmit.
Éppen ezért a kamatláb mozgása ellentétes irányú a
pénzkereslet nagyságával. Ha magasak a kamatlábak az emberek több
pénzt fognak a bankban tartani.
A
pénzkereslet alakulását tehát két tényező határozza meg,
az egyik a jövedelem, amely egyenes arányban változik a
kereslettel, a másik a kamatláb, amely viszont fordított
arányosságban áll a pénzkereslettel.
|
MD=MD(Y,
i)
A
fenti ábrán a kamatláb és a pénzkereslet kapcsolatát láthatjuk.
Az ábráról látszik, hogy a pénzkereslet két tényezője
egymástól független. Azt is láthatjuk, hogy a jövedelem
növekedése az egész görbét jobbra tolja, tehát ugyanakkora
kamatláb mellett nagyobb lesz a pénzkereslet.
A
pénzpiac egyensúlya
Ahhoz,
hogy a pénzpiacon egyensúly jöjjön létre a pénzkeresletnek meg
kell egyeznie a pénzkínálattal. A pénzkínálat azonban nominális
változó, míg a pénzkereslet reálérték (független az
árszínvonaltól). Ezt a hibát könnyen korrigálhatjuk, ha a
pénzkínálatot elosszuk az árszínvonallal.
A
pénzpiac egyensúly általános egyensúlya:
MS/P=MD(Y,i)
Az
MS/P
neve reálpénzkínálat.
A jegybank közvetlenül tudja befolyásolni a nominális
pénzkínálatot, míg a reálpénzkínálatot csak közvetve tudja.
Tétezzük
fel, hogy a nominális pénzkínálat adott, ekkor a pénzkínálati
görbe egy függőleges egyenes lesz. A pénzkeresleti görbe
helyzete pedig ismert.
A
PÉNZKERESLET
A
pénzkereslet fogalma elég nehezen definiálható, ugyanis nem
szigorú dogmáról, hanem egyéni fogyasztói döntések sorozatáról
szól. A vizsgált alany saját maga döntheti el, hogy jövedelméből
mennyit költ el fogyasztási célra, mennyit takarít meg, vagy
mennyit hajlandó kockáztatni a befektetési piacon. A sok egyéni
döntésből kialakul egy pillanatnyi társadalmi-gazdasági
megítélés, amely alapján eldől, hogy a fogyasztói réteg
jelentős hányada fogyasztási cikkeket vásárol jövedelmén
(tranzakciós pénzkereslet), vagy éppen kockázatmentes üzletekbe
próbál befektetni (óvatossági pénzkereslet).
Általános megfigyelések
alapján a különböző társadalmi rétegek eltérően viselkednek.
A szegényebb réteg –jövedelme arányában- sokkal többet költ
fogyasztási cikkek vásárlására, mint a tehetősebb osztály,
óvatossági, és spekulációs ügyletekben való részvétele
azonban elenyésző, ellenben a tehetősebb réteggel.
A
pénzkeresletnek három fajtája ismert;
-
Tranzakciós
pénzkeresleti forma,
-
Óvatossági
pénzkeresleti forma,
-
Spekulációs
pénzkeresleti forma.
FRIEDMAN
Pénzkereslet
elméletét fogalmazza újra. Miszerint a kereslet (D) függ:
-
Összvagyontól,
-
Aktíva
árától, hozadékától és helyettesítőitől (pl.: kötvények,
részvények hozama egy portfólióban),
-
Preferenciáktól
(a befektető, illetve portfólió menedzser személyes érdeke).
Pénznek
sok helyettesítője van, de közeli nincsen. Optimális portfólió:
ahol az alternatív aktívák határhozadéka egyenlő, vagyis a
lényegesen magasabb kockázatú papírok elveszíthető hozadékát
ellensúlyozzák a kevésbé bizonytalan, illetve biztos papírok,
illetve áruk).
Pénzkeresleti
függvény függ:
Pénzkereslet
(D) nő:
A gazdasági
szereplők azonnal reagálnak, ha valamilyen külső ok miatt
felborul az aktívák határhozadéka közti egyensúly. Új
optimumot keresnek.
Ha megnő
a pénzállomány, akkor a pénz határhozadéka csökken, így az
eredeti egyensúlyi állapot felborul. Az alanyok új optimumot
keresnek, csökkenti portfóliójukban a lecsökkent hozadékút, így
más aktíva fajtákat keresnek a pénz helyett. Az alternatív
aktívák kereslete megnő, nő az áruk is. Így általános
árszínvonal emelkedés következik be, mely hatására a
megnövekedett nominálpénz-állomány reálértéke lecsökken arra
szintre, ahol újra kialakul az egyensúly.
Keynesnél:
-
Beruházási
csapda: beruházások kamatérzéketlenek: független IS-görbe.
-
Likviditási
csapda: az abszolút likviditás preferencia következtében a
gazdaságba kerülő többletpénz tétlen tartalékként ülepszik
le.
A
két fenti eset közül egy is elég ahhoz, hogy ne tudja
befolyásolni a monetáris politika a pénzmennyiséget, de
feltételezték, hogy a kettő együtt jár, így a pénzmennyiség
nem lényeges a nomináljöv. szempontjából, az autonóm keresleti
komponensek növelése az abszolút hatása.
Friedmannál
a pénzmennyiség lesz az alapvető, mely meghatározza a nominál
jövedelmet. Ahol: a kiadások kamatérzékenyek, és a spekulációs
pénzkereslet létét tagadja.
A
tranzakciós pénzkeresleti forma
Az
általam készített modell kritériumai a következők:
-
A magyar
üzemanyag-ágazat minden vizsgált tagja M.o.-on tartja a
megtermelt profitot, amit visszaforgat a gazdaságba (ők egy
halmazt alkotnak, amit jelöljünk A-val).
-
Az
üzemanyagszektor összes dolgozójának családja évente annyit
költ üzemanyagra, mint az üzletágban dolgozó családtag éves
keresete. Az üzemanyaggyártók profitjukat ugyanebben a szférában
költik el (ők megint egy halmazt alkotnak, amit jelöljünk
B-vel).
-
Eltekintünk
más gazdasági szereplőktől (partnervállalkozás, állam, stb…).
A magyar
üzemanyagszektor helyzete
Komolytalan próbálkozásnak
ítélte a szakma 2000-ben a Shell kezdeményezését, amikor - a
szokásosnál néhány forinttal drágább adalékanyagos 95-ös
V-Power benzin után - a közel 300 forintba kerülő V-Power
Racinget is piacra dobta. A Shell a Forma-1-ben a Ferrari
partnereként épp akkor kezdte learatni a versenysportba befektetett
dollármilliók hasznát, hiszen a maranellói csapat két évtized
után elkezdte a világbajnoki címek gyűjtését. A Shell
Magyarországon pedig igyekezte meglovagolni a high tech imázs adta
lehetőséget, és a racinggel olyan terméket dobott piacra, amely a
legdinamikusabb vásárlói közönséget célozta meg. Sikerrel,
hiszen a két V-Power márkanevű benzinből a forgalom több mint 10
százalékát realizálja a "kagylós cég".
Az
eleinte 299 forintért értékesített racing üzemanyag 99 oktános,
s nem is annyira burkoltan azt ígéri, hogy versenyautóvá
varázsolja a szolid családi szedánt. Hogy ez mennyire lehetséges,
azon a szakma a mai napig vitatkozik, kétségtelen azonban, hogy a
fogyasztók mérhető része kitart a termék mellett. Az is
tagadhatatlan, hogy a benzin kiállt már egy igazán kemény próbát
is, hiszen valódi Forma-1-es autóba töltve is egészen jó köröket
tudott vele futni Michael Schumacher, a sportág jelenleg egyetlen
hatszoros világbajnok pilótája. 2003 decemberére felröppentek a
hírek, hogy a hosszú évek óta csak másodhegedűs szerepét
játszó, szintén bajnokaspiráns Mclaren Mercedes istálló is
közös fejlesztésbe kezdett a Shellel.
Kétségtelen
viszont az is, hogy a sportsikereknél egyértelműbb az üzleti
siker, hiszen a hagyományos benzinnél időszakosan akár 80
forinttal is drágább üzemanyag jelentős extra-bevétellel
gazdagította a Shellt, a második legnagyobb magyarországi
kiskereskedőt.
Ez
a második hely persze sok összetevőre vezethető vissza - így
például már a rendszerváltás előtt is bevezetett márkajel volt
a sárga-piros embléma -, ráadásul az abszolút helyezésnél
többet mondanak a résszámok. Így például az a mutató, ami azt
jelzi, hogy benzinkutanként messze az első a Shell, elsők között
fogott a shopok tudatos fejlesztésébe és a marketingakciói is
úttörőnek számítanak.
Ezért
nem csoda, hogy ma már szinte mindegyik konkurense él ezekkel az
eszközökkel. Így például az elmúlt években rendkívül
dinamikussá váló Mol Rt. is, ahol szintén bevezették már a
törzsvásárlói kártyát, jelentősen feljavították a shopok
kínálatát, és ezzel számottevő eredményt produkáló üzletággá
tették ezt a korábban az ágazatban világszerte csupán kiegészítő
szatócskodásnak tartott tevékenységet.
Márkás
üzemanyagok bevezetésére is sor került a nemzeti olajtársaságnál,
a dinamikus hangzású Tempo-család váltotta fel a korábbi, csupán
számmal jelzett üzemanyagokat.
2002
tavaszán pedig, az evolúció látványos jeleként, megtámadta a
Mol a V-Power Racinget is, mivel piacra dobta a Tempo 99 EVO -
minimum 99-es oktánszámú, egyedi adalékcsomaggal ellátott -
motorbenzinét. "A Mol Rt. több mint száz benzinkútjánál a
jövő üzemanyagát kínálja vásárlóinak, amely erőt ad a
motornak, növeli a teljesítményét, és környezetkímélő
tulajdonságokkal rendelkezik" - mondta Szórád József, a Mol
ügyvezető igazgatója az új benzin premierjén.
A Tempo 99 EVO, szemben a Shell
racingjével, Magyarországon gyártott benzin, amivel a társaság a
vásárlók nemzeti önérzetét nyilván felkelti. Konkurensével
szemben a Mol nem minden töltőállomásán kínálja a
hagyományosnál drágább, de a Shell termékénél még mindig
jelentősen olcsóbb üzemanyagát. Ezt a legfrekventáltabb
kutaknál, prémiumtermékként forgalmazzák. A nemzetközi láncok
hazai leányvállalatainál ezt nyilván nem hallják szívesen, de
egyre inkább a Shell és a Mol párharcává vált a hazai
üzemanyag-kiskereskedelem. Pedig a konkurencia teljes palettája
megpróbálja a piacvezetőknél bevált módszereket, s a shopok
mindenhol egyre gazdagabbak - az Essónál például a friss
péksütemények egyedülállóak -, de különböző okok miatt
egyre nehezebb lépést tartaniuk. Az üzemanyag márkázása sem
segít jelentősen, noha a nagy cégek már mind önálló brand
alatt futtatják termékeiket. De hiába nevezi az osztrák OMV
Energy Extrának benzinjeit, s ígéri ötletes reklámspotjaiban,
hogy egy csöpp ilyen üzemanyag egy csigát is felturbóz, valamint
hiába kereszteli az Esso Synergynek üzemanyagcsaládját, nem
sikerül az igazi áttörés.
Az
okok különbözőek. Az OMV, bár igen széles kúthálózattal
rendelkezik, sok olyan töltőállomást üzemeltet, amely rossz
helyen van, s így átlagban nem ér el magas teljesítményt egy-egy
kútja. Az osztrák társaság fejlődése Magyarországon ráadásul
felvásárlásokon keresztül is folyt, így nem ritkán egymás
konkurensei az OMV-kutak. A többiek viszont kicsik ahhoz, hogy a
versenybe beleszóljanak, nem véletlen, hogy a nemzetközileg erős
BP ki is vonult néhány éve a magyar piacról.
A
nagy kérdés, hogy orosz olajtársaságok bejönnek-e a magyar
piacra. A legnagyob, a Lukoil - amely a tágabban vett régióban,
így például a Baltikumban már régóta masszívan jelen van - már
1999 folyamán földrajzilag egyre közelebb került Magyarországhoz:
többségi részesedése van a burgaszi és a ploesti finomítóban,
és kúthálózatot fejleszt Csehországban és Romániában. Hazai
nagy ellenlábasa; a Yukos, németországi terveket sző, az Aral
kútjaira és bajorországi finomító megvásárlására tett
ajánlatot. Ráadásul csőhálózatba fektetett Szlovákiában és a
Mollal közös céget indított olajkitermelésre. Klasszikus
felállás: az oroszok már a spájzban vannak. Mindenesetre a 2003.
október 27-én meghírdetett állami részvénypakett értékesítése
érdekes fordulat lehet a MOL életében. Egyes elemzők
összeesküvéselméleteket szövögetnek „láthatatlan kezeket”
kiabálva, akik „elérték az államnál” a pakett eladását.
Mindenesetre a 2003. december első hetében bekövetkezett hírtelen
Forint-árzuhanás -az Euróval szemben- nem tett jót az
árfolyamoknak. Valószínű a kibocsátott névérték (7100Ft/db)
helyett annak töredékét (kb.: év végére várható árfolyamok
pesszimista- 5200-5500, optimista- 6000-6200 Ft-on) realizálja az
állam a cég papírjaiból. Erre az állam december elején
visszlépett az értékesítéstől – kivárnak -, ugyanakkor mások
szerint ez csak egy „beetető taktika része”, azok a
MOL-árfolyam mesterséges „feltúrbózásától” tartanak.
Tehát; a MOL háza táján sűrűn követik egymást az események.
Létrejön e a Közép-Kelet Európai Kőolajipari Konzorcium? Ha az
oroszok a spájzban vannak, valószínű nekik is lesz hozzá egy-két
szavuk. Gondolom; a Gasprom, meg a Lukoil nem tapsikol az ötlettől…
Üzemanyag-kereskedők
toplistája, 2002 (millió forint)
Rang-sor:
a sorok adatai; helyezés, gazdálkodó neve & nettó árbevétel
(Rank, Name of company & Net revenue):
1. Mol
Magyar Olaj- és Gázipari Rt. 1 283 638
2. Shell
Hungary Kereskedelmi Rt. 120 968
3. OMV
Hungária Ásványolaj Kft. 116 351
4.
Aral-Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 46 764
5.
Agiphungária Rt. 45 826
6.
Totalfinaelf Hungária Kereskedelmi Kft. 43 412
7. Esso
Hungária Kft. 20 653
8. Conoco
Magyarország Kereskedelmi Kft. 16 283
9. Avanti
Rt. 8 925
10.
Klubpetrol Üzemanyag Értékesítő Kft. 4 648
Összefüggései
a tranzakciós pénzkeresleti modellel:
Ha
az üzemanyagszektor vállalatai (A halmaz), gazdasági profitjukat a
B halmaz gazdasági egységeinél (amit itt háztartásnak is
nevezhetünk) költik el, akkor bért fizetnek, vagy vásárolnak.
A
B halmaz egységei a kapott bevétel egészéből vásárolnak az
üzemanyagszektor vállalataitól.
Az egész iparág bevétele a
2002-es évben 1. 730. 088 millió Ft volt. Az iparágban forgatott
pénz megközelítőleg ennek az összegnek a 8. 5-szerese, ami 14.
708. 298 millió Ft. Az utóbbi összeg az iparág tranzakciós
pénzkereslete, hiszen egész évben, ekkora értékben történtek
kifizetések, bonyolódtak le tranzakciók. Tehát az üzletág, és
a háztartás tranzakciós kasszája egyaránt 14. 708. 298 millió
Ft. A kasszatartás ugyan egyforma, de ellentétes irányú. Vagyis;
az iparági kasszatartás maximumánál lesz a háztartás
kasszatartásának a minimuma, és fordítva. A kasszatartás
minimuma iparágra vetítve a havi átlagos kasszatartás, azaz 1.
225. 569 millió Ft.
Megváltozna
az iparág pénzkeresletének volumene, ha:
-
Megváltoztatnánk
a bevételek és kiadások ritmusát. Ha fenti kifizetések nem
havonta, hanem kéthetente történnének, akkor az éves
kasszatartás változatlansága mellett, az időszaki
(kifizetéstől-kifizetésig) pénztartás a felére csökkenne,
azaz 612. 784 millió Ft.
-
Ha a
kölcsönös tranzakciós kifizetések egy időben történnének,
akkor mind a háztartás, mind az iparág átlagos pénztartása
nulla lenne.
Az
optimális tranzakciós pénzkereslet:
Összetevői a fix tranzakciós
költség, az opportunity cost (alternatív /tőke/költség), a
tranzakcióban résztvevő gazdasági szereplő jövedelme, és a
piaci kamatláb. A fix tranzakciós ktg., az alternatív ktg., és a
szereplők jövedelmének szorzatát osztjuk a piaci kamatlábbal.
Opportunity
cost számítása:
A tranzakció volumene osztva a finanszírozási időintervallumok
számával, szorozva az érvényes piaci kamatlábbal. Általános
tranzakciós kasszatartás: A
finanszírozási időintervallumok száma szorozva, a reciprokának,
és a tranzakció volumenének és a finanszírozási
időintervallumok számának hányadosával.
A következő két fejezetben,
az óvatossági, és a spekulációs pénzkeresletet ismertetem, a
befektetési piacon. Mindkét pénzkeresleti formát a könyvtől
eltérően elemzem, eleget téve a házidolgozat tartalmi
követelményének. Elemzésem folyamán az általam összegyűjtött
szakirodalom alapján próbálom vázolni az alapvető
összefüggéseket.
Az óvatossági és spekulációs
pénzkereslet sok egyéni befektetői döntés függvénye. Egyesek
szerint a befektetés nem más, mint racionalizált pszichológiai
következtetések sorozata, amelyet a befektető; az iparági –
vállalati trendek, illetve -állampapír vásárlása esetén- az
országértékelések mutatói alapján szűr le. Elemzésem során
ezen elméletből indulok ki, Michael Ridpath, John Hamilton, és Tom
MacKenzie fordított prezentációi alapján.
Az
óvatossági pénzkeresleti forma
A
könyv feltevése szerint az óvatossági pénzkereslet esetén a
gazdasági szereplők sem a tranzakciók volumenét, sem pedig a
szinkronizációját nem ismerik pontosan, azaz a tranzakciókkal
kapcsolatos fizetési forgalom tekintetében sem a nagyságrendekkel,
sem pedig a lebonyolódási időpontokkal nincsenek tökéletesen
tisztában. Vagyis a befektetői oldalról bizonyos fokú
bizonytalanság érezhető. Ez természetesen kockázati tényezőt
hordoz magában, ugyanis ha túl magas a kasszatartás, az a magas
opportunity cost miatt okoz veszteségeket (a befektetéssel
realizált hozam kisebb, mint a piaci kamatláb). Az alacsony
kasszatartás pedig fizetési gondokat (illikviditás) okozhat, a
pénzügyileg nem realizált, túl magas hozam miatt (elszalasztott
lehetőség).
A
fentiekből kiindulva az óvatossági pénzkereslet mellett az olyan
befektetők döntenek, akik nem hajlandóak a piaci kamatlábnál
(itt: opportunity cost) nagyobb hozamot ígérő befektetésekbe
pénzt invesztálni, mert félnek az esetleges fizetésképtelenségtől;
tehát számukra túl nagy rizikót jelent. Az alacsonyabb hozamú
befektetések viszont alig haladják meg az inflációs rátát, sőt,
leginkább megegyeznek azzal, így befektetett tőke leginkább
névértékben, és nem reálértékben növekszik. Az ilyen emberek
a tipikus kisbefektetők, akik -általában-, a különböző
befektetési alapok ügyfelei lesznek.
Az óvatossági pénzkereslet
kétféle lehet. Az első, amikor a vállalkozás saját magának
tart ún. óvatossági kasszát, amelybe azt a fölös
pénzmennyiséget halmozza fel hosszú évek alatt, amely; egy
esetleges illikviditás költségeit fedezni tudja.
Tehát
fedezetet nyújt a befektetett pénzmennyiség opportunity cost-tal
felszorzott összegére, az illikviditást közvetlenül okozó
tényezőre, és annak újbóli termelésbe állítására, illetve
helyettesítésére (pl.: leégett gyáregység), a be nem kalkulált
egyéb költségekre (pl.: kártérítések). De fedezetet kell
nyújtania az illikviditás miatt kiesett termelés opportunity
cost-tal felszorzott összegére is. Általában a vállalatok
bekalkulálják az óvatossági kassza tervezésekor a biztosító
által, várhatóan fizetett összegeket is. Ugyanakkor nem szabad
megfeledkeznünk az illikviditási költségeken, és az óvatossági
kasszán képződő marginális megtakarításokról. A pénzkereslet
optimális volumene a jövedelem (megtakarítás, amiből az
óvatossági kasszát feltöltik) és az illikviditás költségeinek
növekedésével, illetve a kamatláb csökkenésével növekszik
(kamatláb kisebb, vagy egyenlő az opportunity cost-tal).
Az óvatossági pénzkereslet
másik formája a külső befektetői oldalról jelentkezik, és a
megtakarítások újbóli termelésbe adásának egyik részfolyamata.
Ekkor a befektetők igénye az alacsony kockázat, amit kétféleképpen
valósíthatnak meg. Egyrészt előre meghirdetett befektetési
alapok (Értékpapíralap, illetve Ingatlanalap) kondíciói alapján
történik. Felvetődik a kérdés, hogy miért sorolom ezt a formát
az óvatossági kereslet típusai közé? Azért, mert az
értékpapíralapok meghirdetése során az összeállított
portfolión belül kiszűrik a kockázati tényezőt, azaz olyan
értékpapírokat állítanak egy portfolióba, amelyek együttes
kockázata (várhatóan) elenyésző. Természetesen; ennek
megfelelően a hozama is meglehetősen alacsony. Az Ingatlanalapok
M.o.-i helyzete egyezik a „nyugati ingatlanbefektetések”
helyzetével. Szerény mértékű, az opportunity cost-tal megegyező,
vagy azt egy picit meghaladó hozammal (kevés országban haladja meg
jelentősen, általában a kevésbé fejlett államokban magasabb az
ingatlanérték növekménye, mint az opportunity cost), de biztos
tőkeháttérrel rendelkező befektetési forma.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése