21. A valuta fogalma, főbb valutaformák és árfolyamuk

A valuta széles értelemben egy ország törvényes fizetőeszköze, azaz hivatalos pénze. Szűkebb, a mindennapokban használatos értelmében valamely ország törvényes fizetőeszköze egy másik ország fizetési forgalmában, azaz a tényleges külföldi készpénz (érme vagy pénzjegy). (A deviza ettől eltérően a külföldi fizetőeszközre szóló követelés, azaz például számlapénz, kötvény, csekk vagy váltó.) Története A „valuta” szó olasz eredetű, olaszul pénzt, értéket jelentő szó a nemzetközi pénzforgalom kifejlődésével, a modern kapitalizmus kialakulásával vált használatossá a magyar nyelvben. A pénz történelmileg többnyire nemesfém, arany vagy ezüst volt, ami saját értékkel rendelkezett. A pénzforgalom növekvő szükségleteinek kielégítésére a 19. században már nem volt elegendő nemesfém a világon. Bevezették a papírpénzt, azonban az állami bankok kezességet vállaltak az általuk kibocsátott papírpénz nemesfémre, általában aranyra való átváltására, azaz ezek a pénzek aranyalapúak voltak (lásd még: aranystan…

25. A pénzkereslet, a pénzkínálat, a pénzpiac egyensúlya



A pénzkereslet


Pénzkeresleten azt értjük, hogy a gazdasági szereplők mekkora pénzösszeget szándékoznak tartani, azaz mekkora pénzmennyiség fölött kívánnak bármikor rendelkezni.
Ahhoz, hogy ezeket a szándékokat megismerjük éljünk egy feltételezéssel: a pénzkínálat adott és állandó. Ennek keretében megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a pénzkereslet változása a pénzpiaci helyzetet.
Mitől függ, hogy a gazdaság szereplői mennyi pénzt kívánnak maguknál tartani?
A pénzkeresletnek a makroökonómia 3 motívumát különbözteti meg!
  • A tranzakciós motívum alapján a rendszeres vásárlásokhoz szükséges pénzösszeg tartására irányul a pénzkereslet.
  • Az óvatossági motívum alapján az előre nem látható események fedezésére keresik a pénzt.
  • A spekulációs pénztartási motívuma vagyon likviditásának biztosítása érdekében támaszt pénztartási igényt.
Mennyiben tudjuk levezetni a pénzkeresleti függvényt ezeknek a motivációknak az ismeretében?
Az üzleti tevékenység zavartalan folytatása és a likviditás biztosítása a pénzkeresletben jövedelemmel egyező irányban mozog. Minél több a jövedelmünk, annál többet fogyasztunk, így a pénz iránti igény egyre nő. Egy nagyobb befektetés nyilván nagyobb likvid tőkével kell rendelkeznie. Pénztartalékok képzése szintén a jövedelem növekvő függvénye.
Az óvatossági motiváció, amely az előre nem látható eseményekre való felkészülést jelenti, nem növeli korlátlanul a pénzkeresletet. A pénztartás alternatív költsége, hogy azt a pénzt nem fektetette be, így az nem kamatozik semmit. Éppen ezért a kamatláb mozgása ellentétes irányú a pénzkereslet nagyságával. Ha magasak a kamatlábak az emberek több pénzt fognak a bankban tartani.
A pénzkereslet alakulását tehát két tényező határozza meg, az egyik a jövedelem, amely egyenes arányban változik a kereslettel, a másik a kamatláb, amely viszont fordított arányosságban áll a pénzkereslettel.
MD=MD(Y, i)
A fenti ábrán a kamatláb és a pénzkereslet kapcsolatát láthatjuk. Az ábráról látszik, hogy a pénzkereslet két tényezője egymástól független. Azt is láthatjuk, hogy a jövedelem növekedése az egész görbét jobbra tolja, tehát ugyanakkora kamatláb mellett nagyobb lesz a pénzkereslet.
A pénzpiac egyensúlya
Ahhoz, hogy a pénzpiacon egyensúly jöjjön létre a pénzkeresletnek meg kell egyeznie a pénzkínálattal. A pénzkínálat azonban nominális változó, míg a pénzkereslet reálérték (független az árszínvonaltól). Ezt a hibát könnyen korrigálhatjuk, ha a pénzkínálatot elosszuk az árszínvonallal.
A pénzpiac egyensúly általános egyensúlya:
MS/P=MD(Y,i)
Az MS/P neve reálpénzkínálat. A jegybank közvetlenül tudja befolyásolni a nominális pénzkínálatot, míg a reálpénzkínálatot csak közvetve tudja.
Tétezzük fel, hogy a nominális pénzkínálat adott, ekkor a pénzkínálati görbe egy függőleges egyenes lesz. A pénzkeresleti görbe helyzete pedig ismert.




A PÉNZKERESLET

A pénzkereslet fogalma elég nehezen definiálható, ugyanis nem szigorú dogmáról, hanem egyéni fogyasztói döntések sorozatáról szól. A vizsgált alany saját maga döntheti el, hogy jövedelméből mennyit költ el fogyasztási célra, mennyit takarít meg, vagy mennyit hajlandó kockáztatni a befektetési piacon. A sok egyéni döntésből kialakul egy pillanatnyi társadalmi-gazdasági megítélés, amely alapján eldől, hogy a fogyasztói réteg jelentős hányada fogyasztási cikkeket vásárol jövedelmén (tranzakciós pénzkereslet), vagy éppen kockázatmentes üzletekbe próbál befektetni (óvatossági pénzkereslet).
Általános megfigyelések alapján a különböző társadalmi rétegek eltérően viselkednek. A szegényebb réteg –jövedelme arányában- sokkal többet költ fogyasztási cikkek vásárlására, mint a tehetősebb osztály, óvatossági, és spekulációs ügyletekben való részvétele azonban elenyésző, ellenben a tehetősebb réteggel.
A pénzkeresletnek három fajtája ismert;
  • Tranzakciós pénzkeresleti forma,
  • Óvatossági pénzkeresleti forma,
  • Spekulációs pénzkeresleti forma.

FRIEDMAN

Pénzkereslet elméletét fogalmazza újra. Miszerint a kereslet (D) függ:
  • Összvagyontól,
  • Aktíva árától, hozadékától és helyettesítőitől (pl.: kötvények, részvények hozama egy portfólióban),
  • Preferenciáktól (a befektető, illetve portfólió menedzser személyes érdeke).
Pénznek sok helyettesítője van, de közeli nincsen. Optimális portfólió: ahol az alternatív aktívák határhozadéka egyenlő, vagyis a lényegesen magasabb kockázatú papírok elveszíthető hozadékát ellensúlyozzák a kevésbé bizonytalan, illetve biztos papírok, illetve áruk).
Pénzkeresleti függvény függ:
  • Várt kamatláb (r),
  • Permanens jövedelem (Y): különböző időszakokban befolyt jövedelmek súlyozott átlaga.
Pénzkereslet (D) nő:
  • Y nő,
  • Csökken más alternatív aktívák hozadéka,
  • Csökken a várt kamat.
A gazdasági szereplők azonnal reagálnak, ha valamilyen külső ok miatt felborul az aktívák határhozadéka közti egyensúly. Új optimumot keresnek.
Ha megnő a pénzállomány, akkor a pénz határhozadéka csökken, így az eredeti egyensúlyi állapot felborul. Az alanyok új optimumot keresnek, csökkenti portfóliójukban a lecsökkent hozadékút, így más aktíva fajtákat keresnek a pénz helyett. Az alternatív aktívák kereslete megnő, nő az áruk is. Így általános árszínvonal emelkedés következik be, mely hatására a megnövekedett nominálpénz-állomány reálértéke lecsökken arra szintre, ahol újra kialakul az egyensúly.
Keynesnél:
  • Beruházási csapda: beruházások kamatérzéketlenek: független IS-görbe.
  • Likviditási csapda: az abszolút likviditás preferencia következtében a gazdaságba kerülő többletpénz tétlen tartalékként ülepszik le.
A két fenti eset közül egy is elég ahhoz, hogy ne tudja befolyásolni a monetáris politika a pénzmennyiséget, de feltételezték, hogy a kettő együtt jár, így a pénzmennyiség nem lényeges a nomináljöv. szempontjából, az autonóm keresleti komponensek növelése az abszolút hatása.
Friedmannál a pénzmennyiség lesz az alapvető, mely meghatározza a nominál jövedelmet. Ahol: a kiadások kamatérzékenyek, és a spekulációs pénzkereslet létét tagadja.

A tranzakciós pénzkeresleti forma

Az általam készített modell kritériumai a következők:
  1. A magyar üzemanyag-ágazat minden vizsgált tagja M.o.-on tartja a megtermelt profitot, amit visszaforgat a gazdaságba (ők egy halmazt alkotnak, amit jelöljünk A-val).
  2. Az üzemanyagszektor összes dolgozójának családja évente annyit költ üzemanyagra, mint az üzletágban dolgozó családtag éves keresete. Az üzemanyaggyártók profitjukat ugyanebben a szférában költik el (ők megint egy halmazt alkotnak, amit jelöljünk B-vel).
  3. Eltekintünk más gazdasági szereplőktől (partnervállalkozás, állam, stb…).

A magyar üzemanyagszektor helyzete
Komolytalan próbálkozásnak ítélte a szakma 2000-ben a Shell kezdeményezését, amikor - a szokásosnál néhány forinttal drágább adalékanyagos 95-ös V-Power benzin után - a közel 300 forintba kerülő V-Power Racinget is piacra dobta. A Shell a Forma-1-ben a Ferrari partnereként épp akkor kezdte learatni a versenysportba befektetett dollármilliók hasznát, hiszen a maranellói csapat két évtized után elkezdte a világbajnoki címek gyűjtését. A Shell Magyarországon pedig igyekezte meglovagolni a high tech imázs adta lehetőséget, és a racinggel olyan terméket dobott piacra, amely a legdinamikusabb vásárlói közönséget célozta meg. Sikerrel, hiszen a két V-Power márkanevű benzinből a forgalom több mint 10 százalékát realizálja a "kagylós cég".
Az eleinte 299 forintért értékesített racing üzemanyag 99 oktános, s nem is annyira burkoltan azt ígéri, hogy versenyautóvá varázsolja a szolid családi szedánt. Hogy ez mennyire lehetséges, azon a szakma a mai napig vitatkozik, kétségtelen azonban, hogy a fogyasztók mérhető része kitart a termék mellett. Az is tagadhatatlan, hogy a benzin kiállt már egy igazán kemény próbát is, hiszen valódi Forma-1-es autóba töltve is egészen jó köröket tudott vele futni Michael Schumacher, a sportág jelenleg egyetlen hatszoros világbajnok pilótája. 2003 decemberére felröppentek a hírek, hogy a hosszú évek óta csak másodhegedűs szerepét játszó, szintén bajnokaspiráns Mclaren Mercedes istálló is közös fejlesztésbe kezdett a Shellel.
Kétségtelen viszont az is, hogy a sportsikereknél egyértelműbb az üzleti siker, hiszen a hagyományos benzinnél időszakosan akár 80 forinttal is drágább üzemanyag jelentős extra-bevétellel gazdagította a Shellt, a második legnagyobb magyarországi kiskereskedőt.
Ez a második hely persze sok összetevőre vezethető vissza - így például már a rendszerváltás előtt is bevezetett márkajel volt a sárga-piros embléma -, ráadásul az abszolút helyezésnél többet mondanak a résszámok. Így például az a mutató, ami azt jelzi, hogy benzinkutanként messze az első a Shell, elsők között fogott a shopok tudatos fejlesztésébe és a marketingakciói is úttörőnek számítanak.
Ezért nem csoda, hogy ma már szinte mindegyik konkurense él ezekkel az eszközökkel. Így például az elmúlt években rendkívül dinamikussá váló Mol Rt. is, ahol szintén bevezették már a törzsvásárlói kártyát, jelentősen feljavították a shopok kínálatát, és ezzel számottevő eredményt produkáló üzletággá tették ezt a korábban az ágazatban világszerte csupán kiegészítő szatócskodásnak tartott tevékenységet.
Márkás üzemanyagok bevezetésére is sor került a nemzeti olajtársaságnál, a dinamikus hangzású Tempo-család váltotta fel a korábbi, csupán számmal jelzett üzemanyagokat.
2002 tavaszán pedig, az evolúció látványos jeleként, megtámadta a Mol a V-Power Racinget is, mivel piacra dobta a Tempo 99 EVO - minimum 99-es oktánszámú, egyedi adalékcsomaggal ellátott - motorbenzinét. "A Mol Rt. több mint száz benzinkútjánál a jövő üzemanyagát kínálja vásárlóinak, amely erőt ad a motornak, növeli a teljesítményét, és környezetkímélő tulajdonságokkal rendelkezik" - mondta Szórád József, a Mol ügyvezető igazgatója az új benzin premierjén.
A Tempo 99 EVO, szemben a Shell racingjével, Magyarországon gyártott benzin, amivel a társaság a vásárlók nemzeti önérzetét nyilván felkelti. Konkurensével szemben a Mol nem minden töltőállomásán kínálja a hagyományosnál drágább, de a Shell termékénél még mindig jelentősen olcsóbb üzemanyagát. Ezt a legfrekventáltabb kutaknál, prémiumtermékként forgalmazzák. A nemzetközi láncok hazai leányvállalatainál ezt nyilván nem hallják szívesen, de egyre inkább a Shell és a Mol párharcává vált a hazai üzemanyag-kiskereskedelem. Pedig a konkurencia teljes palettája megpróbálja a piacvezetőknél bevált módszereket, s a shopok mindenhol egyre gazdagabbak - az Essónál például a friss péksütemények egyedülállóak -, de különböző okok miatt egyre nehezebb lépést tartaniuk. Az üzemanyag márkázása sem segít jelentősen, noha a nagy cégek már mind önálló brand alatt futtatják termékeiket. De hiába nevezi az osztrák OMV Energy Extrának benzinjeit, s ígéri ötletes reklámspotjaiban, hogy egy csöpp ilyen üzemanyag egy csigát is felturbóz, valamint hiába kereszteli az Esso Synergynek üzemanyagcsaládját, nem sikerül az igazi áttörés.
Az okok különbözőek. Az OMV, bár igen széles kúthálózattal rendelkezik, sok olyan töltőállomást üzemeltet, amely rossz helyen van, s így átlagban nem ér el magas teljesítményt egy-egy kútja. Az osztrák társaság fejlődése Magyarországon ráadásul felvásárlásokon keresztül is folyt, így nem ritkán egymás konkurensei az OMV-kutak. A többiek viszont kicsik ahhoz, hogy a versenybe beleszóljanak, nem véletlen, hogy a nemzetközileg erős BP ki is vonult néhány éve a magyar piacról.
A nagy kérdés, hogy orosz olajtársaságok bejönnek-e a magyar piacra. A legnagyob, a Lukoil - amely a tágabban vett régióban, így például a Baltikumban már régóta masszívan jelen van - már 1999 folyamán földrajzilag egyre közelebb került Magyarországhoz: többségi részesedése van a burgaszi és a ploesti finomítóban, és kúthálózatot fejleszt Csehországban és Romániában. Hazai nagy ellenlábasa; a Yukos, németországi terveket sző, az Aral kútjaira és bajorországi finomító megvásárlására tett ajánlatot. Ráadásul csőhálózatba fektetett Szlovákiában és a Mollal közös céget indított olajkitermelésre. Klasszikus felállás: az oroszok már a spájzban vannak. Mindenesetre a 2003. október 27-én meghírdetett állami részvénypakett értékesítése érdekes fordulat lehet a MOL életében. Egyes elemzők összeesküvéselméleteket szövögetnek „láthatatlan kezeket” kiabálva, akik „elérték az államnál” a pakett eladását. Mindenesetre a 2003. december első hetében bekövetkezett hírtelen Forint-árzuhanás -az Euróval szemben- nem tett jót az árfolyamoknak. Valószínű a kibocsátott névérték (7100Ft/db) helyett annak töredékét (kb.: év végére várható árfolyamok pesszimista- 5200-5500, optimista- 6000-6200 Ft-on) realizálja az állam a cég papírjaiból. Erre az állam december elején visszlépett az értékesítéstől – kivárnak -, ugyanakkor mások szerint ez csak egy „beetető taktika része”, azok a MOL-árfolyam mesterséges „feltúrbózásától” tartanak. Tehát; a MOL háza táján sűrűn követik egymást az események. Létrejön e a Közép-Kelet Európai Kőolajipari Konzorcium? Ha az oroszok a spájzban vannak, valószínű nekik is lesz hozzá egy-két szavuk. Gondolom; a Gasprom, meg a Lukoil nem tapsikol az ötlettől…

Üzemanyag-kereskedők toplistája, 2002 (millió forint)
Rang-sor: a sorok adatai; helyezés, gazdálkodó neve & nettó árbevétel (Rank, Name of company & Net revenue):
1. Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. 1 283 638
2. Shell Hungary Kereskedelmi Rt. 120 968
3. OMV Hungária Ásványolaj Kft. 116 351
4. Aral-Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 46 764
5. Agiphungária Rt. 45 826
6. Totalfinaelf Hungária Kereskedelmi Kft. 43 412
7. Esso Hungária Kft. 20 653
8. Conoco Magyarország Kereskedelmi Kft. 16 283
9. Avanti Rt. 8 925
10. Klubpetrol Üzemanyag Értékesítő Kft. 4 648

Összefüggései a tranzakciós pénzkeresleti modellel:
Ha az üzemanyagszektor vállalatai (A halmaz), gazdasági profitjukat a B halmaz gazdasági egységeinél (amit itt háztartásnak is nevezhetünk) költik el, akkor bért fizetnek, vagy vásárolnak.
A B halmaz egységei a kapott bevétel egészéből vásárolnak az üzemanyagszektor vállalataitól.
Az egész iparág bevétele a 2002-es évben 1. 730. 088 millió Ft volt. Az iparágban forgatott pénz megközelítőleg ennek az összegnek a 8. 5-szerese, ami 14. 708. 298 millió Ft. Az utóbbi összeg az iparág tranzakciós pénzkereslete, hiszen egész évben, ekkora értékben történtek kifizetések, bonyolódtak le tranzakciók. Tehát az üzletág, és a háztartás tranzakciós kasszája egyaránt 14. 708. 298 millió Ft. A kasszatartás ugyan egyforma, de ellentétes irányú. Vagyis; az iparági kasszatartás maximumánál lesz a háztartás kasszatartásának a minimuma, és fordítva. A kasszatartás minimuma iparágra vetítve a havi átlagos kasszatartás, azaz 1. 225. 569 millió Ft.
Megváltozna az iparág pénzkeresletének volumene, ha:
  1. Megváltoztatnánk a bevételek és kiadások ritmusát. Ha fenti kifizetések nem havonta, hanem kéthetente történnének, akkor az éves kasszatartás változatlansága mellett, az időszaki (kifizetéstől-kifizetésig) pénztartás a felére csökkenne, azaz 612. 784 millió Ft.
  2. Ha a kölcsönös tranzakciós kifizetések egy időben történnének, akkor mind a háztartás, mind az iparág átlagos pénztartása nulla lenne.

Az optimális tranzakciós pénzkereslet:
Összetevői a fix tranzakciós költség, az opportunity cost (alternatív /tőke/költség), a tranzakcióban résztvevő gazdasági szereplő jövedelme, és a piaci kamatláb. A fix tranzakciós ktg., az alternatív ktg., és a szereplők jövedelmének szorzatát osztjuk a piaci kamatlábbal. Opportunity cost számítása: A tranzakció volumene osztva a finanszírozási időintervallumok számával, szorozva az érvényes piaci kamatlábbal. Általános tranzakciós kasszatartás: A finanszírozási időintervallumok száma szorozva, a reciprokának, és a tranzakció volumenének és a finanszírozási időintervallumok számának hányadosával.

A következő két fejezetben, az óvatossági, és a spekulációs pénzkeresletet ismertetem, a befektetési piacon. Mindkét pénzkeresleti formát a könyvtől eltérően elemzem, eleget téve a házidolgozat tartalmi követelményének. Elemzésem folyamán az általam összegyűjtött szakirodalom alapján próbálom vázolni az alapvető összefüggéseket.
Az óvatossági és spekulációs pénzkereslet sok egyéni befektetői döntés függvénye. Egyesek szerint a befektetés nem más, mint racionalizált pszichológiai következtetések sorozata, amelyet a befektető; az iparági – vállalati trendek, illetve -állampapír vásárlása esetén- az országértékelések mutatói alapján szűr le. Elemzésem során ezen elméletből indulok ki, Michael Ridpath, John Hamilton, és Tom MacKenzie fordított prezentációi alapján.
Az óvatossági pénzkeresleti forma

A könyv feltevése szerint az óvatossági pénzkereslet esetén a gazdasági szereplők sem a tranzakciók volumenét, sem pedig a szinkronizációját nem ismerik pontosan, azaz a tranzakciókkal kapcsolatos fizetési forgalom tekintetében sem a nagyságrendekkel, sem pedig a lebonyolódási időpontokkal nincsenek tökéletesen tisztában. Vagyis a befektetői oldalról bizonyos fokú bizonytalanság érezhető. Ez természetesen kockázati tényezőt hordoz magában, ugyanis ha túl magas a kasszatartás, az a magas opportunity cost miatt okoz veszteségeket (a befektetéssel realizált hozam kisebb, mint a piaci kamatláb). Az alacsony kasszatartás pedig fizetési gondokat (illikviditás) okozhat, a pénzügyileg nem realizált, túl magas hozam miatt (elszalasztott lehetőség).
A fentiekből kiindulva az óvatossági pénzkereslet mellett az olyan befektetők döntenek, akik nem hajlandóak a piaci kamatlábnál (itt: opportunity cost) nagyobb hozamot ígérő befektetésekbe pénzt invesztálni, mert félnek az esetleges fizetésképtelenségtől; tehát számukra túl nagy rizikót jelent. Az alacsonyabb hozamú befektetések viszont alig haladják meg az inflációs rátát, sőt, leginkább megegyeznek azzal, így befektetett tőke leginkább névértékben, és nem reálértékben növekszik. Az ilyen emberek a tipikus kisbefektetők, akik -általában-, a különböző befektetési alapok ügyfelei lesznek.
Az óvatossági pénzkereslet kétféle lehet. Az első, amikor a vállalkozás saját magának tart ún. óvatossági kasszát, amelybe azt a fölös pénzmennyiséget halmozza fel hosszú évek alatt, amely; egy esetleges illikviditás költségeit fedezni tudja.
Tehát fedezetet nyújt a befektetett pénzmennyiség opportunity cost-tal felszorzott összegére, az illikviditást közvetlenül okozó tényezőre, és annak újbóli termelésbe állítására, illetve helyettesítésére (pl.: leégett gyáregység), a be nem kalkulált egyéb költségekre (pl.: kártérítések). De fedezetet kell nyújtania az illikviditás miatt kiesett termelés opportunity cost-tal felszorzott összegére is. Általában a vállalatok bekalkulálják az óvatossági kassza tervezésekor a biztosító által, várhatóan fizetett összegeket is. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az illikviditási költségeken, és az óvatossági kasszán képződő marginális megtakarításokról. A pénzkereslet optimális volumene a jövedelem (megtakarítás, amiből az óvatossági kasszát feltöltik) és az illikviditás költségeinek növekedésével, illetve a kamatláb csökkenésével növekszik (kamatláb kisebb, vagy egyenlő az opportunity cost-tal).
Az óvatossági pénzkereslet másik formája a külső befektetői oldalról jelentkezik, és a megtakarítások újbóli termelésbe adásának egyik részfolyamata. Ekkor a befektetők igénye az alacsony kockázat, amit kétféleképpen valósíthatnak meg. Egyrészt előre meghirdetett befektetési alapok (Értékpapíralap, illetve Ingatlanalap) kondíciói alapján történik. Felvetődik a kérdés, hogy miért sorolom ezt a formát az óvatossági kereslet típusai közé? Azért, mert az értékpapíralapok meghirdetése során az összeállított portfolión belül kiszűrik a kockázati tényezőt, azaz olyan értékpapírokat állítanak egy portfolióba, amelyek együttes kockázata (várhatóan) elenyésző. Természetesen; ennek megfelelően a hozama is meglehetősen alacsony. Az Ingatlanalapok M.o.-i helyzete egyezik a „nyugati ingatlanbefektetések” helyzetével. Szerény mértékű, az opportunity cost-tal megegyező, vagy azt egy picit meghaladó hozammal (kevés országban haladja meg jelentősen, általában a kevésbé fejlett államokban magasabb az ingatlanérték növekménye, mint az opportunity cost), de biztos tőkeháttérrel rendelkező befektetési forma.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

21. A valuta fogalma, főbb valutaformák és árfolyamuk

3. Egy kisvállalkozás alapítása

13. A piac megismerésének lehetőségei