21. A valuta fogalma, főbb valutaformák és árfolyamuk
A
valuta
széles értelemben egy ország törvényes fizetőeszköze, azaz
hivatalos pénze.
Szűkebb, a mindennapokban használatos értelmében valamely ország
törvényes fizetőeszköze egy másik ország fizetési forgalmában,
azaz a tényleges külföldi készpénz
(érme
vagy pénzjegy).
(A
deviza
ettől eltérően a külföldi fizetőeszközre szóló követelés,
azaz például számlapénz, kötvény,
csekk
vagy váltó.)
Története
A
„valuta” szó olasz eredetű, olaszul pénzt, értéket jelentő
szó a nemzetközi pénzforgalom kifejlődésével, a modern
kapitalizmus
kialakulásával vált használatossá a magyar nyelvben. A pénz
történelmileg többnyire nemesfém,
arany
vagy ezüst
volt, ami saját értékkel rendelkezett. A pénzforgalom növekvő
szükségleteinek kielégítésére a 19. században már nem volt
elegendő nemesfém a világon. Bevezették a papírpénzt, azonban
az állami bankok kezességet vállaltak az általuk kibocsátott
papírpénz nemesfémre, általában aranyra való átváltására,
azaz ezek a pénzek aranyalapúak voltak (lásd még: aranystandard).
Ekkoriban alakult ki az „aranyvaluta” kifejezés azoknak az
országoknak a törvényes fizetőeszközére, amelyek vállalták a
papírpénzük mindenkori átválthatóságát. Azok az államok,
amelyek nem tudták vagy akarták garantálni pénzük
átválthatóságát aranyra, általában rendeletileg igyekeztek
pénzük értékállóságát – legalább belföldön –
biztosítani. Az ilyen pénzeket nevezték külföldön
„papírvalutának”.
Az
1929–33-as nagy
gazdasági világválság
nyomán világszerte megszűnt a pénzek aranyra való
átválthatósága. Az erős gazdasággal rendelkező országok
azonban továbbra is biztosították saját pénzeik nemzetközi
forgalomképességét azzal, hogy többé-kevésbé szilárd
árfolyamokon lehetővé tették annak átválthatóságát más
országok pénzére. Ekkor lett használatos a „konvertibilis
valuta”, azaz átváltható pénz kifejezés ezekre a nemzeti
fizetőeszközökre. A közbeszédben az ilyen pénzeket „kemény
valutának” is nevezték, ellentétben a „puha valutákkal”,
amelyek nem, vagy csak illegálisan, bizonytalan árfolyamokon voltak
átválthatók. Ez a megkülönböztetés mindmáig, a 21.
század
elején is fennmaradt.
Valuták
a világgazdaságban
A
világon mintegy 60 különböző valutaelnevezés létezik. Sok
ország azonos, vagy hasonló nevet adott a pénzének (például a
korona). Ha maga a pénzegység azonos névvel rendelkezik, az még
nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a pénzegységek
törtrészeinek neve is megegyezne. A valutákat mozaikszóval
rövidítik, mely az ország nevét és a fizetőeszköz nevét
tartalmazza, lásd ISO
4217.
A magyar valuta a forint,
de általában csak nemzetközi összefüggésben nevezzük így.
Konverzió:
A
valuták és devizák egymásra történő átváltása.
Valutaárfolyam:
Valamely
valuta egységének egy másik ország pénznemében kifejezett ára.
Devizaárfolyam:
Valamely
pénznemre szóló devizának egy másik ország pénznemében
kifejezett ára.
A
valuták és devizák árfolyama, ára piaci kategória, így a
kereslet, kínálat viszonyának megfelelően alakul ki. Az
árfolyamok hosszabb távon az értékarányokat fejezik ki, mivel
tükrözik a valuták vásárlóerő-arányát.
A
valuta árát, árfolyamát befolyásolja:
-
az országok közötti vásárlóerő-arányok;
-
a piaci kereslet-kínálat;
-
az adott állam gazdaságpolitikája, devizagazdálkodási rendszere;
-
a valuták átválthatósága, konvertálhatósága.
Az
árfolyam megállapítható aranytartalom alapján,
vásárlóerő-tartalom alapján, valutakosár segítségével.
A
valutakosár segítségével határozzák meg az SDR (Nemzetközi
Valutalap elszámolási egységének) árfolyamát. Magyarország is
valutakosár alapján határozza meg az árfolyamot. A kosárban
1999. Január 1-jétől 70%-ban az euró, 30%-ban a dollár volt.
2000. Január 1-jétől pedig 100%-ban az euró van.
Az
Európai Unió tagállamai a Maastrichti Szerződésben fogalmazták
meg a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását, ekkor
döntöttek a közös pénz, az euró bevezetéséről, az ehhez
szükséges intézményrendszer létrehozásáról.
A
közös pénzt 1999 januárjában vezették be, először
számlapénzként, majd 2002. Január 1-jétől valutaként is,
bankjegyek és érmék forgalomba hozatalával.
Az
eurót az EU 11 tagállamában vezették be, 2001. Január 1-jével
csatlakozott Görögország is a monetáris unióhoz.
2002-ben
nem tagja az euróövezetnek Dánia, az egyesült Királyság és
Svédország.
Beszélhetünk
hivatalos árfolyamról és piaci árfolyamról.
Hivatalos
árfolyam: Az
az árfolyam, amit az állam központilag állapít meg.
Piaci
árfolyam: A
kereslet-kínálat hatására a piacon kialakult árfolyam.
A
hivatalos és a piaci árfolyam közötti kapcsolat alapján az
árfolyam lehet:
-
Rögzített (fix): Az árfolyamok egy meghatározott (1-2%-os) sávban ingadozhatnak a kinyilvánított paritás körül. A sávból való kilépést a jegybank devizapiaci intervencióval (a kereslet vagy kínálat mesterséges befolyásolásával) akadályozza meg.
-
Kötött: Hatósági úton rögzítik az árfolyamot. Az árfolyamot nem a kereslet-kínálat befolyásolja, hanem a külkereskedelmi egyensúly, a belföldi árszínvonal védelmének érdekében hatósági úton változtatják. Általában a kötött devizagazdálkodást folytató országokban jellemző.
-
Rugalmas (flexibilis): Az árfolyam szabadon változik a kereslet-kínálat hatására.
A
valuta-, devizaleértékelés (devalzálás) feltételezett hatása
ösztönzően hat az exporttevékenysége, és drágítja, tehát
fékezi az importot.
A
monetáris politika 2001. Október 1-jei hatállyal megszüntette a
csúszó elértékelés rendszerét. Ettől kezdve a forint árfolyama
a devizapiaci kereslet és kínálat alapján 15%-os
árfolyamsávban ingadozhat a MNB által meghatározott középárfolyam
körül.
A
MNB közvetlenül mindaddig nem avatkozik be a forint árfolyamának
alakulásába, amíg az a sáv széleit el nem éri.
Az
árfolyam jegyzése:
A
valuta és deviza áráról az árfolyamjegyzésből értesülhetünk.
Az
árfolyamjegyzés technikai megoldását tekintve lehet közvetlen és
közvetett.
A
közvetlen jegyzés azt jelenti, hogy egységnyi külföldi valuta
árát fejezik ki hazai pénznemben, tehát az állandó tényező a
külföldi valuta, a változó nemzeti valuta.
A
közvetett jegyzésnél a hazai valuta az állandó tényező, és a
külföldi a változó.
A
közvetlen árfolyamjegyzés a gyakoribb.
Az
árfolyam lehet vételi, eladási, közép-, az előző kettő
átlaga.
Mindig
a valutát forgalmazó szempontjából kell vizsgálni az
árfolyamokat. A vételi árfolyam azt jelenti, hogy a bank mennyiért
veszi meg a valutát, az eladási pedig azt, hogy mennyiért adja el.
A kettő közül szükségszerűen a vételi árfolyam az
alacsonyabb. A két árfolyam különbsége a forgalmazó haszna,
amit valutarésnek, valutamarzsnak nevezünk.
A
valuták konvertálhatósága:
Konvertibilisek
azok a valuták, amelyek bármilyen más valutára minden korlátozás
nélkül átválthatók.
A
kibocsátó bank garantálja, hogy fizetési eszközét a mindenkori
hivatalos árfolyamon más konvertibilis valuta ellenében
visszavásárolja.
Ezeket
a valutákat a pénzpiacon rendszeresen forgalmazzák, árfolyamukat
a tőzsdén is jegyzik. A konvertibilis valutával rendelkező
országok megfelelő árualappal rendelkeznek, nemzetközi
tartozásaik és követeléseik összhangban vannak.
Azt
a konvertibilis valutát, amelyet széles körben keresnek, és a
világgazdaságban meghatározó a szerepe, kulcsvalutának
nevezzük.
Vannak
olyan konvertibilis valuták is, amelyeknek nincs jelentős szerepük
a nemzetközi kereskedelemben, de megbízhatóságuk miatt alkalmasak
arra, hogy a jegybankok tartalékként felhalmozzák. Ezek a
tartalékvaluták.
Vannak
olyan valuták, amelyeknél a kibocsátó bank nem vállalja a
konvertibilitással kapcsolatos kötelezettségeket. Ezek a nem
konvertibilis valuták.
A
konvertibilitásnak több fokozata van. Beszélhetünk:
-
jegybanki konvertibilitásról: csak az ország jegybankja jogosult a valuta átváltására;
-
teljes konvertibilitásról: az átválthatóság a nemzetközi fizetési mérleg minden tételére kiterjed;
-
részleges konvertibilitásról: az átválthatóság csak a folyó fizetési mérleg tételeire terjed ki.
A
devizakülföldi és –belföldi szerint megkülönböztetünk:
-
külső konvertibilitás: az átválthatóság csak a deviza-külföldiekre vonatkozik
-
belső konvertibilitás: az átválthatóság a deviza-külföldiekre és deviza-belföldiekre is vonatkozik.
A
Nemzetközi Valutaalap szabályai szerint egy valutát akkor
tekinthetünk konvertibilisnek, ha az átválthatóság legalább a
nemzetközi fizetési mérleg folyó tételeire vonatkozik.
Magyarország
valutája 1996. Január 1-je óta tekinthető konvertibilis
valutának, ekkor a forint a részleges konvertibilitás
feltételeinek felelt meg. 2001 júniusától pedig a forint teljes
konvertibilitása is megvalósult a devizatörvényben addig fennálló
legutolsó kötöttségek feloldásával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése