21. A valuta fogalma, főbb valutaformák és árfolyamuk


A valuta széles értelemben egy ország törvényes fizetőeszköze, azaz hivatalos pénze. Szűkebb, a mindennapokban használatos értelmében valamely ország törvényes fizetőeszköze egy másik ország fizetési forgalmában, azaz a tényleges külföldi készpénz (érme vagy pénzjegy).
(A deviza ettől eltérően a külföldi fizetőeszközre szóló követelés, azaz például számlapénz, kötvény, csekk vagy váltó.)
Története
A „valuta” szó olasz eredetű, olaszul pénzt, értéket jelentő szó a nemzetközi pénzforgalom kifejlődésével, a modern kapitalizmus kialakulásával vált használatossá a magyar nyelvben. A pénz történelmileg többnyire nemesfém, arany vagy ezüst volt, ami saját értékkel rendelkezett. A pénzforgalom növekvő szükségleteinek kielégítésére a 19. században már nem volt elegendő nemesfém a világon. Bevezették a papírpénzt, azonban az állami bankok kezességet vállaltak az általuk kibocsátott papírpénz nemesfémre, általában aranyra való átváltására, azaz ezek a pénzek aranyalapúak voltak (lásd még: aranystandard). Ekkoriban alakult ki az „aranyvaluta” kifejezés azoknak az országoknak a törvényes fizetőeszközére, amelyek vállalták a papírpénzük mindenkori átválthatóságát. Azok az államok, amelyek nem tudták vagy akarták garantálni pénzük átválthatóságát aranyra, általában rendeletileg igyekeztek pénzük értékállóságát – legalább belföldön – biztosítani. Az ilyen pénzeket nevezték külföldön „papírvalutának”.
Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság nyomán világszerte megszűnt a pénzek aranyra való átválthatósága. Az erős gazdasággal rendelkező országok azonban továbbra is biztosították saját pénzeik nemzetközi forgalomképességét azzal, hogy többé-kevésbé szilárd árfolyamokon lehetővé tették annak átválthatóságát más országok pénzére. Ekkor lett használatos a „konvertibilis valuta”, azaz átváltható pénz kifejezés ezekre a nemzeti fizetőeszközökre. A közbeszédben az ilyen pénzeket „kemény valutának” is nevezték, ellentétben a „puha valutákkal”, amelyek nem, vagy csak illegálisan, bizonytalan árfolyamokon voltak átválthatók. Ez a megkülönböztetés mindmáig, a 21. század elején is fennmaradt.
Valuták a világgazdaságban
A világon mintegy 60 különböző valutaelnevezés létezik. Sok ország azonos, vagy hasonló nevet adott a pénzének (például a korona). Ha maga a pénzegység azonos névvel rendelkezik, az még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a pénzegységek törtrészeinek neve is megegyezne. A valutákat mozaikszóval rövidítik, mely az ország nevét és a fizetőeszköz nevét tartalmazza, lásd ISO 4217. A magyar valuta a forint, de általában csak nemzetközi összefüggésben nevezzük így.


Konverzió: A valuták és devizák egymásra történő átváltása.

Valutaárfolyam: Valamely valuta egységének egy másik ország pénznemében kifejezett ára.

Devizaárfolyam: Valamely pénznemre szóló devizának egy másik ország pénznemében kifejezett ára.

A valuták és devizák árfolyama, ára piaci kategória, így a kereslet, kínálat viszonyának megfelelően alakul ki. Az árfolyamok hosszabb távon az értékarányokat fejezik ki, mivel tükrözik a valuták vásárlóerő-arányát.

A valuta árát, árfolyamát befolyásolja:

  • az országok közötti vásárlóerő-arányok;
  • a piaci kereslet-kínálat;
  • az adott állam gazdaságpolitikája, devizagazdálkodási rendszere;
  • a valuták átválthatósága, konvertálhatósága.

Az árfolyam megállapítható aranytartalom alapján, vásárlóerő-tartalom alapján, valutakosár segítségével.
A valutakosár segítségével határozzák meg az SDR (Nemzetközi Valutalap elszámolási egységének) árfolyamát. Magyarország is valutakosár alapján határozza meg az árfolyamot. A kosárban 1999. Január 1-jétől 70%-ban az euró, 30%-ban a dollár volt. 2000. Január 1-jétől pedig 100%-ban az euró van.
Az Európai Unió tagállamai a Maastrichti Szerződésben fogalmazták meg a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását, ekkor döntöttek a közös pénz, az euró bevezetéséről, az ehhez szükséges intézményrendszer létrehozásáról.
A közös pénzt 1999 januárjában vezették be, először számlapénzként, majd 2002. Január 1-jétől valutaként is, bankjegyek és érmék forgalomba hozatalával.
Az eurót az EU 11 tagállamában vezették be, 2001. Január 1-jével csatlakozott Görögország is a monetáris unióhoz.
2002-ben nem tagja az euróövezetnek Dánia, az egyesült Királyság és Svédország.

Beszélhetünk hivatalos árfolyamról és piaci árfolyamról.

Hivatalos árfolyam: Az az árfolyam, amit az állam központilag állapít meg.

Piaci árfolyam: A kereslet-kínálat hatására a piacon kialakult árfolyam.

A hivatalos és a piaci árfolyam közötti kapcsolat alapján az árfolyam lehet:

  • Rögzített (fix): Az árfolyamok egy meghatározott (1-2%-os) sávban ingadozhatnak a kinyilvánított paritás körül. A sávból való kilépést a jegybank devizapiaci intervencióval (a kereslet vagy kínálat mesterséges befolyásolásával) akadályozza meg.

  • Kötött: Hatósági úton rögzítik az árfolyamot. Az árfolyamot nem a kereslet-kínálat befolyásolja, hanem a külkereskedelmi egyensúly, a belföldi árszínvonal védelmének érdekében hatósági úton változtatják. Általában a kötött devizagazdálkodást folytató országokban jellemző.

  • Rugalmas (flexibilis): Az árfolyam szabadon változik a kereslet-kínálat hatására.

A valuta-, devizaleértékelés (devalzálás) feltételezett hatása ösztönzően hat az exporttevékenysége, és drágítja, tehát fékezi az importot.
A monetáris politika 2001. Október 1-jei hatállyal megszüntette a csúszó elértékelés rendszerét. Ettől kezdve a forint árfolyama a devizapiaci kereslet és kínálat alapján 15%-os árfolyamsávban ingadozhat a MNB által meghatározott középárfolyam körül.
A MNB közvetlenül mindaddig nem avatkozik be a forint árfolyamának alakulásába, amíg az a sáv széleit el nem éri.


Az árfolyam jegyzése:

A valuta és deviza áráról az árfolyamjegyzésből értesülhetünk.
Az árfolyamjegyzés technikai megoldását tekintve lehet közvetlen és közvetett.
A közvetlen jegyzés azt jelenti, hogy egységnyi külföldi valuta árát fejezik ki hazai pénznemben, tehát az állandó tényező a külföldi valuta, a változó nemzeti valuta.
A közvetett jegyzésnél a hazai valuta az állandó tényező, és a külföldi a változó.
A közvetlen árfolyamjegyzés a gyakoribb.
Az árfolyam lehet vételi, eladási, közép-, az előző kettő átlaga.
Mindig a valutát forgalmazó szempontjából kell vizsgálni az árfolyamokat. A vételi árfolyam azt jelenti, hogy a bank mennyiért veszi meg a valutát, az eladási pedig azt, hogy mennyiért adja el. A kettő közül szükségszerűen a vételi árfolyam az alacsonyabb. A két árfolyam különbsége a forgalmazó haszna, amit valutarésnek, valutamarzsnak nevezünk.

A valuták konvertálhatósága:

Konvertibilisek azok a valuták, amelyek bármilyen más valutára minden korlátozás nélkül átválthatók.
A kibocsátó bank garantálja, hogy fizetési eszközét a mindenkori hivatalos árfolyamon más konvertibilis valuta ellenében visszavásárolja.
Ezeket a valutákat a pénzpiacon rendszeresen forgalmazzák, árfolyamukat a tőzsdén is jegyzik. A konvertibilis valutával rendelkező országok megfelelő árualappal rendelkeznek, nemzetközi tartozásaik és követeléseik összhangban vannak.
Azt a konvertibilis valutát, amelyet széles körben keresnek, és a világgazdaságban meghatározó a szerepe, kulcsvalutának nevezzük.
Vannak olyan konvertibilis valuták is, amelyeknek nincs jelentős szerepük a nemzetközi kereskedelemben, de megbízhatóságuk miatt alkalmasak arra, hogy a jegybankok tartalékként felhalmozzák. Ezek a tartalékvaluták.
Vannak olyan valuták, amelyeknél a kibocsátó bank nem vállalja a konvertibilitással kapcsolatos kötelezettségeket. Ezek a nem konvertibilis valuták.
A konvertibilitásnak több fokozata van. Beszélhetünk:

  • jegybanki konvertibilitásról: csak az ország jegybankja jogosult a valuta átváltására;
  • teljes konvertibilitásról: az átválthatóság a nemzetközi fizetési mérleg minden tételére kiterjed;
  • részleges konvertibilitásról: az átválthatóság csak a folyó fizetési mérleg tételeire terjed ki.

A devizakülföldi és –belföldi szerint megkülönböztetünk:

  • külső konvertibilitás: az átválthatóság csak a deviza-külföldiekre vonatkozik
  • belső konvertibilitás: az átválthatóság a deviza-külföldiekre és deviza-belföldiekre is vonatkozik.

A Nemzetközi Valutaalap szabályai szerint egy valutát akkor tekinthetünk konvertibilisnek, ha az átválthatóság legalább a nemzetközi fizetési mérleg folyó tételeire vonatkozik.
Magyarország valutája 1996. Január 1-je óta tekinthető konvertibilis valutának, ekkor a forint a részleges konvertibilitás feltételeinek felelt meg. 2001 júniusától pedig a forint teljes konvertibilitása is megvalósult a devizatörvényben addig fennálló legutolsó kötöttségek feloldásával.


















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

20. A külkereskedelem fajtái, lehetőségei, veszélyei és korlátai

25. A pénzkereslet, a pénzkínálat, a pénzpiac egyensúlya