Az
Európai Unió
A
mai Európai Unió eszmei hátterét először 1950. május 9-én
Robert Schuman francia külügyminiszter fogalmazta meg beszédében.
Az Európai Unió azzal a céllal jött létre, hogy véget vessen az
európai országok közötti versengésnek.
Az
Európai Unió egyedülálló gazdasági és politikai társulás
jelenleg 27 demokratikus európai ország között. Céljaként
megjelölte, hogy békét, jólétet és szabadságot biztosítson a
498 millió polgára számára, igazságosabb, biztonságosabb világ
megteremtése. A közösség hat alapító tagállama: Belgium,
Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, és Olaszország.
1973. január 1-én Dánia, Írország és Nagy–Britannia
csatlakozott az EU-hoz. 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország
is becsatlakozott, 2004. május 1-én- újabb tíz ország köztük
Magyarország is.
Ahhoz,
hogy ezek a célok megvalósuljanak a tagországok szervezetet,
hoztak létre melynek feladata a működéshez szükséges
jogszabályok megalkotása és elfogadása.
Az
Európai Unió fő szervei:
Az
Európai Parlament (az európai polgárokat képviseli)
Európai
Unió Tanácsa (a tagállami kormányokat képviseli)
Az Európai
Bizottság (a közös Európai érdeket képviseli)
Az
Európai Uniónak vannak jelképei, ilyen pl. a zászló, amin a 12
csillag kört alkot az egységet jelképezve. Himnusza Beethoven
Kilencedik Szimfóniájából származik. A születésnapját minden
évben május 9-én ünnepeljük. Fizetőeszköze az Euro.
Előnyök-hátrányok
Nyitott
határ
1995-ben
Egy apró luxemburgi település Schengen adta a nevét annak a
megállapodásnak, melynek következményeként fokozatosan megszűnt
az útlevél ellenőrzés az országok közötti személyforgalomban.
Nagy
valószínűséggel a nyitott határ volt a legtöbb ember első
gondolata, ami megfogalmazódott benne az Uniós csatlakozás
kapcsán. Ez a becsületes állampolgároknak valóban nagy
könnyebbséget jelent, mikor megállás nélkül léphetünk át
országhatárokat. Mentálisan is ad egy szabadságérzetet az
embereknek. Ezzel szinte ki is merült ennek az adottságnak a
pozitívuma. A negatívom sokkal nagyobb számban jelentkeznek.
Azzal, hogy a minimálisra csökkent, szinte teljesen megszűnt az
ellenőrzés sokkal több illegális áru érkezik az országba,
kábítószer, zárjegy nélküli dohánytermék illetve alkohol. Ez
a könnyebbség kedvez az embercsempészetnek is.
Mezőgazdaság
A
2004-es csatlakozás a mezőgazdaságunk számára nem hozott
sikereket. A magyar kormány elfogadta azt a ránk nézve roppant
megalázó helyzetet, miszerint a magyar gazdák az EU-s gazdáknak
járó támogatásnak csak a 25%-át kaphatják meg. Ez az engedmény
– ma már tisztán látszik- egyenes utat jelölt ki a többségnek
a tönkremenetelhez és a magyar mezőgazdaság fokozatos és
ugyanakkor határozott leépüléséhez. Hogy meddig tartson ez
az alacsonyabb kifizetési időszak úgy lett meghatározva, hogy
egész addig, míg a „mezőgazdaság szerkezeti átalakulása meg
nem történik”. Vagyis amíg a kisebb mezőgazdasági
vállalkozások tönkre nem mennek (Csath ).
Az
újonnan belépett országok –így Magyarország- gazdái 2004-ben
25%-os, 2005-ben 30%-os és 2006. ban 35%-os közvetlen mezőgazdasági
támogatást kaphattak, és legkorábban, 2013-ban számíthatnak
teljes támogatásra. A hátrányos megkülönböztetés hatására a
csatlakozás óta folyamatosan egymást érik a válságok a
mezőgazdaságban – is -.
A
magyar mezőgazdaság versenyképességét az EU tervezetten és
tudatosan rombolja le, miközben a túltámogatott EU-s gazdák
termékei elárasztják a magyar piacot. A magyar gazdák nem hogy
exportálni nem tudnak, de a rafinált módszerek következtében még
saját hazai piacukat is egyre inkább elveszítik.
A
pályázati pénzekhez csak az un. belső körökhöz tartozók
jutnak hozzá. Ebből is látszik, hogy a csatlakozás fő vesztese a
magyar gazdaság. Belépésünk óta drámaian csökkent a
mezőgazdaságunk termelése. A Pénzügykutató Rt. 2005 elején
készített elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar
mezőgazdaság teljesítménye még tovább fog csökkenni (Csath:
13.). A kormánynak a magyar gazdák érdekinek tudatos és
harcos megvédésére nem maradt energiája.
Az
EU számára nem csak természetes, de kívánatos, is hogy a magyar
gazdák többsége munkanélkülivé és így egyre szegényebbé
váljon a csatlakozás utáni években.
Ipar,
kereskedelem
Az
elmúlt években sajnálatos módon a híradások napi témája volt
a cégbezárások, munkahely megszűnések. Nem titkolt dolog, hogy a
magyar állam adókedvezményekkel próbálja idecsalogatni a
külföldi befektetőket. Ez hamis illúzió, mely összeomlott a
szemünk előtt, mikor a hosszú évekig hatalmas adókedvezményeket
élvező cégek egyik napról a másikra elmennek az országból.
Azzal, hogy csődbe vezetik a cégeket, a megszerzett vagyont
kívánják kimenekíteni a tulajdonosok. A cégbezárásokkal az
emberek és így az ország is tovább szegényedik. Mindezek
ellenére a kormány tovább hajtja a mókuskereket, újabb
támogatásokat ad az idetelepülő kevés és rosszul fizető
rabszolga-munkahelyeket létrehozó külföldi cégeknek. A hazai
cégeknek adott támogatások több ok miatt is optimálisabb lenne,
de azzal nem az EU elvárásait követnénk, viszont itt maradna a
tőke, a magyar vállalkozások itthon fizetnék az adót,
munkahelyet teremtenének, ezzel morálisan javítanának az emberek
és ezzel együtt az ország helyzetén.
Azt
se felejtsük el, hogy az idetelepült külföldi pl. amerikai
cégeknek, megnyílnak az EU-s pénzekhez való hozzáférési
csatornái, hisz korlátozás nélkül vehetnek részt EU-s
pályázatokon. A megkeresett profitot pedig hazaviszik, hiszen
hazánk liberalizált, a tőke szabad áramlását biztosító
ország.
Pályázati
pénzek, lehetőségek
Magyarországnak
is tagsági díjat kell fizetni az EU számára, illetve áfát, és
vámokat fizetünk.
Ezt
a magyar lakosság egészétől veszik el. Amit visszakapunk az nem
mindenkié, csupán azé a szűk köré, aki hozzájut a pályázati
pénzekhez. Az emberek többségének fogalma sincs, hogy kell
pályázni, illetve ha lenne is, nem rendelkezik a szükséges saját
résszel, ami feltétele legtöbb pályázatnak.
A
segélyekhez való hozzáférés lehetősége sem egyszerű, azon
okoknál fogva, hogy az óriási adminisztráció, az idegen nyelven
beadandó anyagok és pályázati anyagok és a pályázati
feltételek internetes hozzáférése eleve kizárja az emberek
többségét a pályázás lehetőségéből. Természetesen igénybe
lehet venni szakértők segítségét. Az úgynevezett
pályázatíróknak viszont a pályázaton elnyert pénz, jelentős
részét ki kell fizetni. Arra is van példa, a kisgazdaságok
esetében, hogy az ajánlott 25-35%-os közvetlen támogatás kisebb
lesz, mint a hozzájutás adminisztrációs költsége, vagyis máris
nem bevétel lesz belőle, sokkal inkább költség, nem beszélve
arról, ha a pályázat utófinanszírozott. Akkor a pályázónak a
saját pénzét kell befektetni, ha van mit. Ha nincs, akkor alapból
esélytelen az ilyen pályázatokon.
Sok-sok
milliárd Ft-nyi pályázati pénz áll rendelkezésre a szociális
szférában. Elsősorban a romák integrálása az, amit az Unió
előszeretettel támogat. Oka nagyon egyszerű: inkább itt éljenek
a romák, mintsem elvándoroljanak más országba. Az ilyen
célra befolyt pénzeknek rendszerint nincs, látszatja. A segélyekre
kifizetett pénzek nem oldják meg a problémákat, csak kis
tűzoltásról beszélhetünk.
A
szociális szférán belül a drogfogyasztás kapcsán prevencióra,
alacsonyküszöbű szolgáltatást nyújtó valamint rehabilitációs
intézmények támogatására lehet pályázni. Ezt ki is használják
sorra nyílnak meg az ilyen intézmények, jönnek létre non-profit
szervezetek, illetve alapítványok. Ide szükség van szakember
gárdára is, ami pillanatnyilag nagyon jól hangzik, viszont
felmerül a kérdés, ha ezek a támogatások megszűnnek ezek az
intézmények, miből tudják finanszírozni a fennmaradásukat.
Oktatás
Az
Európai Unióba való belépéssel csatlakoztunk a 27 tagállam
oktatási rendszeréhez is. Folyik az intézmények
összehangolása ( Bolona folyamat ), nem titkoltan az átjárhatóság
és összehasonlíthatóság a cél, elősegítve a diákok és a
tanárok mobilitását. Ennek előnye, hogy az oktatási intézmények
által kiadott képesítéseket Unió-szerte elismerik. Léteznek
különböző csereprogramok ( Erasmus, Comenius, Mundus) , amik
mindenképp hasznosak a diákok számára. Megismernek más oktatási
rendszert, egy más ország kultúráját, gyakorolják az idegen
nyelvet, és az intézményeket is ösztönzi az együttműködésre
a társintézményekkel.
Ugyanakkor
a felsőoktatási intézmények összevonása felhíguláshoz
vezetett. Eddig az egyetem neve jelentett egy nívót és nem
utolsósorban az intézmény jellegét is meghatározta. Ha
elhangzott az egyetem neve mindenki tudta, hogy ott milyen
szakemberképzés folyik. Ma ez nem ilyen átlátható. Az
összevonások kapcsán minden egyetemen tanítanak mindent, új
szakok, karok jelentek meg, és nem mindig beleillően az intézmény
struktúrájába illetve kialakult oktatási szemléletbe, arculatba.
A
Bolona folyamat céljai ugyan nemesek, de a kivitelezés bőven hagy
kívánnivalót maga után. Jelenleg a karokon általános a káosz,
mit oktassanak, mikor, milyen formában. Sok a megválaszolatlan
kérdés és ez az állapot az oktatás rovására megy, ugyanakkor a
kreditrendszer csekély előnyei mellett a hátrányait bővebben
elszenvedik a hallgatók, a fent említett okok miatt. A
kreditrendszer lehetőségei miatt elhúzódnak a főiskolai évek.
Összegzés
Az
EU, mint egység létrehozása több ponton sántít. A nyitott határ
nem vonatkozik némely alapító tagországra (Írország,
Nagy-Brittania), nem mindenhol az Euro a fizetőeszköz, és a közös
agrárpolitika is egészen egy oldalura sikeredett, nem beszélve a
jogharmonizációról, amely komoly kihívásokat állít a
nemzetközi jogászok elé. Hogy a csatlakozás milyen hatással van
az új tagországok gazdaságára, jól méri az export-import
tevékenység alakulása. A csatlakozás utáni évben jelentősen
megnőtt a régebbi 15 tagország kivitele az újonnan belépett tíz
ország piacára. A 15 ország exporttöbblete egy év alatt 7500
milliárd forintot tett ki, amely körülbelül egymillió munkahely
megőrzését jelentette az iparban és a mezőgazdaságban, és
ugyanennyi munkahely elvesztését, megszűnését az újonnan
csatlakozott országokban. Ez is érzékelteti, hogy a tíz ország a
75 milliós lakosságával elsősorban piacnak kellett az Eu számára.
Természetesen kellettek az egyéb értékek is. A gyárak, az olcsó
munkaerő és a termőföld. Sajnos a belépők kihasználása több
szinten folyik.
Az
első évek mérlege mindennek nevezhető, csak pozitívnak nem. Erre
utal az a holland tanulmány is, mely szerint a csatlakozásból
előnye egyértelműen csak a nyugatnak van (Csath: 18.). A
csatlakozás és a népszavazás előtt már voltak próbálkozások
arra, hogy a várható problémákat feltárják, és megmutassák,
de ezekre rendszerint nem volt lehetőség. A helyzet ma is hasonló,
a gazdasági és társadalmi problémákat a kormány nem a valódi
okokkal magyarázza. Brüsszelt ma ugyanúgy nem lehet kritizálni,
mint annak idején Moszkvát sem lehetett.
Az
oktatás kapcsán elmondható, hogy a felsőoktatásban tanulók
képzései elhúzódnak, az egyetemeken tapasztalható káosz miatt a
hallgatók sok esetben rossz szájízzel fejezik be tanulmányaikat.
Az elhelyezkedési lehetőségeik bővülése még nem megfigyelhető,
vagyis nem látható az új rendszerhez fűződő remények
megvalósulása.
Én
már a csatlakozás előtt szkeptikus voltam, és azt kell mondanom,
hogy jó pár évvel a csatlakozás után a tények sajnos engem
igazolnak.
Magyarország
szemszögéből nézve elmondható, hogy az EU nem igazi
piacgazdaság, sokkal inkább nevezhetnénk a központból irányított
tervgazdaságnak. A mezőgazdasági kvóták és támogatási
összegek olyan tervszámok, amelyek nem veszik figyelembe az egyes
országok adottságai milyen tevékenységhez kedvezőek, mely lenne
a legkedvezőbb fejlődési út. A központból, Brüsszelből
mondják meg, hogy mit és hogy kell tenni.
Pénzt
csak arra lehet kapni, amire Brüsszel adni akar és nem arra, amire
az adott országnak, régiónak leginkább szüksége lenne.
Magyarországon
ma munkából nem lehet tisztességesen megélni, viszont elöntenek
bennünket a 15 régebbi tagország termékei. Nálunk viszont a
piacvesztés következtében tovább nő a munkanélküliség. A
társadalom és a gazdaság is leépülőben van. Ma Magyarország
lefelé halad. Gazdasági és lelki Trianon szedi be áldozatait. A
morális erő rég elfogyott. Amennyiben ezen az úton megyünk,
tovább az EU felemészt bennünket.
Frank
Biancheri francia szociológus és az Európa 2020 mozgalom
irányítója így fogalmaz egy írásában: „Ma Kelet-Európában,
a volt szocialista országokban rosszabb a helyzet, mint amilyen a
rendszerváltás előtt volt. Az EU vezetők csak a helyi vezetőkkel
tárgyalnak, akik korruptak, és a pénzt a saját hálózatukba
teszik. „
Az
EU már régen nem értékek, hanem érdekek mentén működik. Az az
ország, pedig amelyik nem védi meg saját érdekeit ezzel az
érdekközösséggel szemben, sodródó, függő, jövőtlen országgá
válik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése