22. A nemzeti bank gazdasági feladatai és lehetőségei

A Magyar Nemzeti Bank feladatai

A Magyar Nemzeti Bank szerepe

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) feladatai a szerepéből is fakadóan rendkívül szerteágazóak, továbbá széles eszköztár áll rendelkezésére ahhoz, hogy fellépjen a pénzügyi fogyasztók védelmében. 

Az MNB ugyanis ellenőrzi a pénzügyi szolgáltatók működését azok létrehozásától egészen a megszűnésükig, eközben pedig folyamatosan felügyeli működésüket. Így például ahhoz, hogy egy bank megkezdje tevékenységét, eleve külön engedély szükséges. Az engedélyezés mellett a másik fontos eszköz az ellenőrzés, ennek során az MNB azt vizsgálja, hogy a pénzügyi szolgáltatók betartják-e a rájuk vonatkozó szabályokat, azokat megfelelően hajtják-e végre. Ezzel együtt piacfelügyeleti funkcióval is bír, amely azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztók számára ne nyújthassanak semmilyen szolgáltatást azok a pénzpiaci szereplők, amelyek a szükséges feltételeknek nem felelnek meg vagy például engedéllyel nem is rendelkeznek. Az ilyen szolgáltatókkal való szerződéskötés ugyanis rendkívül nagy kockázatokat hordoz az ügyfelekre nézve. Esetükben ugyanis a szolgáltató nagy valószínűséggel nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyek egyébként elengedhetetlenek például egy bank esetében.

Egy példával illusztrálva: a bankok, amelyek hitel és pénzkölcsön nyújtásával foglalkoznak, ma legalább kettőmilliárd forint induló tőkével alapíthatóak csak, ez a szükséges engedély előfeltétele. Ekkor tehát hatalmas vagyontömeg áll a cég mögött, aminek egyik alapvető funkciója, hogy ha veszélybe kerül a fogyasztók bankba befizetett pénze, akkor egyfajta garanciát nyújtson arra, hogy azt visszakapják. Ugyanakkor ez nincs így egy olyan szolgáltató esetében, amely esetleg szintén a kölcsön ígéretével bíztatja a fogyasztókat, ugyanakkor nem rendelkezik a Magyar Nemzeti Bank működési engedélyével.  

Végül, de nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Bank rendkívül fontos pénzügyi fogyasztóvédelmi feladatkörrel is bír. Ezt a feladatot úgynevezett fogyasztóvédelmi eljárás révén látja el, amelynek célja újfent többrétű.

Az MNB ugyanis így ellenőrzi azt, hogy a pénzügyi szolgáltatók valóban betartják-e a fogyasztóvédelmi előírásokat, tisztességes feltételekkel reklámozzák-e termékeiket, illetve, hogy nem vezetik-e félre a fogyasztókat ennek során megtévesztő információkkal. Emellett nagyban előmozdítja a pénzintézeti ügyfelek jogorvoslati lehetőségeit, hogy a pénzügyi szolgáltató akár több millió forintos jegybanki bírsággal is számolhat akkor, ha a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) kezdeményezi az MNB-nél fogyasztóvédelmi eljárás megindítását, mivel a szolgáltató elzárkózott a pénzügyi fogyasztói jogvita ingyenes és gyors rendezésétől.

Az MNB alapvető feladatairól hazánkban az alkotmány rendelkezik legmagasabb szinten. Az alkotmány VI. fejezetének 32/D § (1) kimondja, hogy „A Magyar Nemzeti Bank feladata külön törvényben meghatározott módon törvényes fizetőeszköz kibocsátása, a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának védelme, a pénzforgalom szabályozása." Az alkotmány a feladatok ellátásának részletes meghatározását külön törvény hatáskörébe utalja. Ez a jelenleg hatályos, módosított 2001. évi LVIII. Törvény.

Kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy a hatályos jegybanktörvény - EU-konform módon - az MNB elsődleges céljaként az árstabilitás elérését és fenntartását fogalmazza meg. Kérdéses, hogy ez tartalmilag azonos-e az alkotmányban meghatározott feladattal: akik szerint igen, azok azzal érvelnek, hogy a jegybanktörvény értelmezésében a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának védelme az árstabilitás fenntartásán keresztül lehetséges. A két szöveg közötti eltérést minden bizonnyal az okozza, hogy a törvény szövegének megalkotói a Maastrichti Szerződés szövegét vették át.

Az MNB működésének elsődleges célja mellett tevékenységének további feladatait is egyértelműen meghatározza a törvény. Ennek értelmében az MNB:

• a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának védelme érdekében meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát;
• kizárólagosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra;
• deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt;
• a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával kapcsolatban devizaműveleteket végez;
• kialakítja és szabályozza a belföldi fizetési és elszámolási rendszereket, támogatja azok biztonságos és hatékony működését;
• a feladatai ellátásához szükséges statisztikai információkat gyűjt és tesz közzé;
• támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását, valamint a pénzügyi rendszer prudenciális felügyeletére vonatkozó politika kialakítását és hatékony vitelét;
• tevékenységet - jogszabályban meghatározott felhatalmazás alapján - csak elsődleges célja és alapvető feladatai teljesítésének veszélyeztetése nélkül folytathat.

 

A hatályos törvény az MNB-t a Magyar Köztársaság jegybankjaként, a nemzetgazdaság központi bankjaként határozza meg. A jegybankként történő meghatározás elsősorban a törvényes fizetőeszköz kibocsátására való monopolisztikus jogosítványokra utal. A központi bankként történő megfogalmazás azt jelzi, hogy ez az intézmény a bankrendszerben kiemelt, centrális helyet foglal el, mert befolyása a bankrendszer többi tagjára, de a gazdaság egészére is összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a többi hitelintézetnek. Az MNB státuszának tisztázásakor nem kerülhető meg a különböző döntéshozó intézményekhez, így az Országgyűléshez, a Kormányhoz és a nemzetközi intézményekhez fűződő viszonya. A törvény ebben a tekintetben rögzíti, hogy az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől.

 A jegybank elnöke a jegybank tevékenységéről évente beszámolási kötelezettséggel tartozik az Országgyűlésnek, és évente be kell mutatnia a bank monetáris politikai irányelveit is. Az Országgyűlés jogosult az elnöktől eseti beszámolót is kérni. Ezek a kötelezettségek nem jelentik azt, hogy az Országgyűlés ellenőrizné vagy felügyelné a központi bank tevékenységét! Az Országgyűlés tagokat delegál a jegybank felügyelő bizottságába, és kinevezésük előtt a megfelelő országgyűlési bizottságokban meghallgatják a fontosabb vezető tisztségviselőket. Az MNB a rendelkezésére álló monetáris politikai (pénz- és hitelpolitikai) eszközökkel, az elsődleges célok elérésének veszélyeztetése nélkül, támogatja a Kormány gazdaságpolitikai programjának a megvalósulását. Ez praktikusan azt jelenti, hogy minden, a kormányzat gazdaságpolitikai programjából ténylegesen ki is tűnő célt addig kell támogatnia, amíg az nem kerül konfliktusba az Alkotmányból levezethető alapvető feladatával: a nemzeti fizetőeszköz külső és belső vásárlóerejének védelmével.

 

A Kormány és az MNB kapcsolatának további törvényi szabályai a következők:

• Az MNB feladataival és a pénzügyi rendszer működésével kapcsolatos döntések és jogszabályok tervezeteire nézve ki kell kérni az MNB véleményét.
• A pénzügyminiszter az MNB-t előzetesen tájékoztatja a költségvetési javaslatról. Az MNB jogosult ezzel kapcsolatos véleményét a Kormánynak, illetve a költségvetésről szóló törvényjavaslat Országgyűléshez történő benyújtását követően, az Országgyűlés illetékes bizottságának is kifejteni.
• Az MNB-t a törvényben meghatározott feladatkörében a Kormány nem utasíthatja.
• A monetáris tanács és az MNB igazgatósági ülésének napirendjét a Kormánynak meg kell küldeni. A monetáris tanács és az igazgatóság ülésein a Kormányt szavazati jog nélkül a pénzügyminiszter vagy az általa felhatalmazott személy képviseli.
• A Kormány ülésének az MNB feladatkörét érintő napirendi pontjához az MNB elnökét meg kell hívni.
• Az MNB a monetáris folyamatok alakulásáról és alapvető feladatai körébe tartozó egyéb lényeges kérdésekről, legalább negyedévente jelentést készít és tesz közzé. A tájékoztatás módjáról és gyakoriságáról az MNB közleményt jelentet meg. Az MNB a Kormány, illetve a minisztériumok részére a monetáris folyamatok alakulásáról és alapvető feladatai körébe tartozó egyéb lényeges kérdésekről kérésre eseti információt nyújt.
• A Kormány, illetve a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) az MNB kérésére tevékenységükkel kapcsolatban információt nyújtanak.
• Az MNB köteles az általa végrehajtott devizaműveletekről, valamint az arany- és devizatartalékokról a pénzügyminisztert hetente tájékoztatni.

 

Ugyancsak az Alkotmányból eredeztethető az MNB bankjegy- és érme-kibocsátási monopóliuma.

A jegybank feladatai közül kiemelkedő súlya van a monetáris politika kialakításának és a monetáris politikai célok megvalósításának. A monetáris politika lényege a nemzeti fizetőeszköz belső és külső vásárlóerejének védelme, valamint a pénz- és hitelkínálatra, illetőleg pénz- és hitelkeresletre való ráhatás, aminek érdekében a bank befolyásolja az általa kibocsátott pénz (vagyis a definitív pénz) mennyiségét (kínálatát). A monetáris politika célja a monetáris egyensúly megvalósítása. Amint azt előzőleg már láttuk, a monetáris egyensúly magában foglalja a hitelkínálat és hitelkereslet, illetve a pénzkínálat és pénzkereslet egyensúlyát. Mindkét egyensúly létrejöhet azonban alacsonyabb és magasabb árváltozás mellett, illetve deficites, kiegyensúlyozott vagy többletet mutató fizetési mérleg mellett. A monetáris egyensúly megőrzésére irányuló tevékenységével az MNB olyan megoldást preferál, amely előmozdítja a gazdaság általános egyensúlyának megvalósulását. Monetáris politikáját és annak érvényesítési eszközeit, az MNB a törvény keretei között önállóan alakítja ki. Monetáris politikájának önállósága abban nyilvánul meg, hogy az MNB önállóan dönt a pénzintézetek refinanszírozása, kötelező jegybanki és likviditási tartalékának szabályozása, a nyíltpiaci műveletek, a kamatpolitika és más jegybanki eszközök tekintetében. A jegybanki önállóság lehetővé teszi, hogy a monetáris politika alapvetően két célra, a nemzeti valuta vásárlóerejének védelmére és a külső fizetési mérleg alakulásának korlátok között tartására összpontosítson. Ezeket a prioritásokat akkor is érvényesítheti, ha a politikai nyomás vagy a gazdaságpolitikai konfliktusok más irányba hatnak. Ilyen lehet például az, ha a gazdasági problémákat a Kormány többletpénz teremtése révén nagyobb infláció és/vagy további külső eladósodás vállalásával akarja ideiglenesen feloldani.