A
külkereskedelem résztvevői
A
nemzetközi kereskedelem résztvevői: vállalkozások, kereskedők,
vállalatok, stb.
Csoportosíthatók:
tevékenységük
jellege szerint:
termelő (felhasználó), kereskedő vállalatok (exportra, importra,
tranzitra (közvetítés) szakosodnak
jogi
szempontból:
magánszemélyek, jogi személyek és ezek társulásai
A
külkereskedelmi ügylet és típusai
Külkereskedelmi
ügyletkötés: minden
olyan üzleti tevékenység, amelynek egyik résztvevője belföldi,
másik résztvevője külföldi (17. o.).
Külkereskedelmi
ügylet: a
külkereskedelmi szerződés előkészítése, megkötése és
teljesítése (lebonyolítása). Magyarországon a külkereskedelmi
ügylet fogalmát a Külkereskedelmi Törvény határozza meg (1974.
évi III. törvény a külkereskedelemről, többször módosítva).
A törvény szerint a külker ügylet tárgya lehet:
áruk adásvétele, cseréje,
bérlete, raktározása, bizományba vétele, ill. e tevékenységekre
opciós jogok adása v. megszerzése;
vállalkozási tevékenység;
anyagi értéket képviselő jog
átruházása, annak hasznosítására v. bizományba vételére
(adására) vonatkozó megállapodás;
nemzetközi termelési és
kereskedelmi együttműködés és szakosítás;
külföldi gazdasági
vállalkozás;
külföldiek kereskedelmi
tevékenysége.
Nem
minősülnek külkereskedelmi tevékenységnek a következők:
áruforgalom és szolgáltatások
a természetes személyek szükségletei körében;
a bank- és biztosítási
tevékenység;
a postai és távközlési
szolgáltatások;
a személyfuvarozási
szolgáltatások;
az idegenforgalom és a
jogszabályban meghatározott más nemzetközi gazdasági tev-ek.
Ügylettípusok:
Hagyományos
(egyszerű) adásvételi
ügyletek (az ügyletek
alaptípusa):
export (kiviteli) / import
(behozatali): áru
adásvétele pénz ellenében, mozzanatai: előkészítés,
létrehozás, lebonyolítás.
Külkereskedelmi
adásvételi ügyletről beszélünk, ha a szerződő felek egyike
külföldi (devizakülföldi).
Különleges
áruügyletek:
Re-export
ügyletek
Legalább
3 ország kereskedői között létrejött ügylet (nem reexport, ha
a 3 országból 2 az EU tagállama). Ügyletkötés tárgya szerint
megkülönböztetünk:
re-export
ügylet:
áru adásvétele, viszonteladói szerepkörben (cél:
haszonszerzés, fuvarköltség megtakarítás, stb.) Az ügyletkötés
lényege: a re-exportőr (viszonteladó) külföldön árut vásárol
és ugyanazt az árut egy másik külföldi országban lévő
vevőjének adja el.
A
re-exportőr tevékenységének jellemzői:
-
mindig külföldön vásárol és
külföldön értékesíti az árut, de másutt vesz, mint ahol
elad;
-
ugyanazt az árut adja tovább,
amit vett, rendszerint változatlan formában;
-
rendszerint „íróasztal”
kereskedő, az árut nem s látja, csak az okmányaival dolgozik;
-
szállítóival és vevőivel
nem feltétlenül törekszik tartós üzleti kapcsolatra,
üzletkötései gyakran esetiek;
-
rendszerint nem specializálódik
egyes árufajták adásvételére;
-
többnyire olcsóbb vásárlási
és drágább értékesítési lehetőségekben gondolkodik;
-
ügyletkötései nem feltétlenül
legálisak, ezért kockázatai az adásvételi ügyletek szokásos
kockázatainál nagyobbak lehetnek.
Árukockázat:
fedezetlen vételi ügylet kötése, az áru a nyakán marad.
Árkockázat:
profitszerzés reményében köti meg az importügyletet, de az árut
a vártnál alacsonyabb áron tudja exportálni. Hasonló a helyzet,
ha előre elad fix áron olyan árut, amit még nem tudott megvenni,
tehát annak vételárát még nem ismeri.
Fedezetlenség kockázata:
fedezetlen eladási ügyletnél mindig számolni kell azzal, hogy az
eladott árut nem tudja megvásárolni.
Indiszkréció kockázata:
titkolt vagy tiltott re-exportnál felmerül a veszélye, hogy a
re-export ténye indiszkréció folytán kiderül (a csomagolásból,
a papírokból, a munkatársak vagy ügyfelek fecsegése miatt).
Súlyos büntetést, akár börtönbüntetést vonhat maga után.
A re-export ügyletek
finanszírozása:
Az ügyletet alapesetben a
re-exportőr finanszírozza. Az importárut megveszi és a pénze
mindaddig az áruban fekszik, amíg annak ellenértékét a vevője
ki nem fizette. Más megoldások is vannak, pl. a re-exportőr az
árut készpénzért adja el, de olyan futamidejű hitelben vásárolja
meg (váltófedezet, egyéb biztosíték), hogy az exportügylet
bevételéből tudja megfizetni az importáru vételárát.
tranzitügylet:
olyan re-export típusú ügylet, ahol valamilyen külső ok –
állami szabályozás – bírja rá az ügylet résztvevőit egy
harmadik országbeli kreskedő formális bekapcsolására. Az eladó
és vevő között közvetítésre vállalkozó kereskedő nevének
és kereskedelmi papírjainak felhasználhatósága, ahol a tranzit
kereskedő formálisan vevőként és eladóként lép fel. (Az eladó
és vevő ügyletet szeretne kötni, de a hatósági előírások,
vagy egyéb okok ezt nem teszik lehetővé. Egy harmadik ország
kereskedője adja a nevét az ügylethez.)
A
tranzitügylet lebonyolításának feltételei:
-
a bekapcsolódó
tranzitkereskedő olyan ország kereskedője legyen, amely országban
lehetséges az import az eladó országából és ahonnan lehetséges
az export a vevő országába;
-
a tranzitkereskedő hajlandó
legyen színlelni mindkét irányú ügyletkötést, formálisan
előbb vevőként, majd eladóként fellépni, hajlandó mindkét
ügylethez a nevét és papírjait adni, továbbá jutalék
ellenében a lebukás kockázatait is vállalni. (Minden szóban
történik, elkerülve az írásos nyomokat, amelyek lebukáshoz
vezethetnek.)
switch-ügylet:
első megközelítésre sok hasonlóságot mutat a re-export
ügylettel, hiszen az egyik ország áruja egy másik ország
kereskedőjének a közreműködésével egy harmadik országban
talál vevőre. A közvetítő és kezdeményező a switch-kereskedő,
aki az egyik irányban formálisan vevőként, a másik irányban
formálisan eladóként lép fel.
A
switch és a re-export közötti lényeges különbségek:
az ügylet alapja az országok
közötti bilaterális
klíring-kapcsolat. A bilaterális klíring-kapcsolatban álló
országok az egymás közötti áruforgalmat valuta formájában nem
létező számlapénzben – klíringdevizában – számolják el. A
switch-ügylet során a klíring-devizának az átváltása történik
konvertibilis devizára. (switch = (át)kapcsolás)
A switch-kereslkedő formálisan
ugyan mindig árut vesz és ad el, valójában azonban országának a
bilaterális klíringkapcsolatban lévő klíringdeviza-követelését
(devizadiszponibilitását) értékesíti, vagy állama
klíringdevizában fennálló tartozását törleszti.
A
switch-ügylet változatai:
-
bemeneteli: konvertibilis devizáért vásárol, klíringdevizáért
adja tovább;
-
kijöveteli: klíringdevizáért vásárol és konvertibilis
devizáért ad el;
-
körswitch: a bemeneteli és kijöveteli ügyletek összekapcsolása
révén jön létre az ügylet haszonszerzés céljából.
3.
Nemzetközi csereügyletek
A
nemzetek közötti cserekereskedelem három szinten valósul meg:
államok között, bankok között, illetve vállalatok között.
Típusai:
barter:
szűkebb értelemben vett klasszikus
cserekereskedés, ahol
az árucseréhez nem kapcsolódik pénz; az árukat nem pénzben,
hanem mennyiségben kapcsolják össze. Árut áruért cserélnek.
Jellemzői: nincs
pénzmozgás, az árut 100%-san áruval kell ellentételezni.
Harmadik felet nem kapcsolnak be; szigorúan bilaterális
megállapodás.
kompenzációs ügylet:
olyan csereügylet, ahol az áru, áru ellenében cserélődik, de
ahol a kétirányú szállítások értékét valutában is
kifejezik. Az árumozgást egyetlen szerződésben szabályozzák.
Beszélhetünk teljes vagy részleges kompenzációról. Teljes: árut
áruért, ugyanolyan értékben; részleges: a szállított áru
értékének bizonyos százalékát ellentételezi a másik fél
áruval, a fennmaradó hányadra más fizetési módban
(konvertibilis valuta) állapodnak meg.
ellenügylet
(viszontvásárlás):
két szerződés jön létre a felek között, az egyik az eredeti
áruszállításra, a másik a viszontvásárlásra vonatkozik. A két
szerződés egymást feltételezi. Mindkét áruszállításhoz
pénzmozgás is kapcsolódik. Aki előbb exportál, az az árujára
vonatkozó adásvételi szerződésben arra kötelezi magát, hogy
áruja értékének meghatározott százalékáért vevőjétől árut
vásárol, meghatározott időn belül.
visszavásárlás (buy back):
a kapcsolt ügyletek hosszú lejáratú formája. A berendezéseket,
gyárakat exportáló vállalat (rendszerint fejlett országbeli)
abban állapodik meg partnerével (rendszerint fejlődő ország
vállalatával), hogy az a berendezés értékét, vagy annak
meghatározott hányadát a berendezéssel előállított, kitermelt
termékkel fizeti meg. Pl. kulcsrakész üzemek exportja (pay as you
earn). Általában hosszú lejáratú hitelekkel finanszírozzák az
ilyen ügyleteket (5-25 év).
offset:
a visszavásárlásos ügyletek változata, amely a rendkívül nagy
értékű, stratégiailag kiemelt fontosságú berendezések,
technológiák exportjához kötődik, pl. repülőgépipar,
hadászat, űrkutatás. Sajátossága: az eladó rendszerint nem csak
abban állapodik meg a vevővel, hogy az ellenérték egy részéért
annak áruit megvásárolja, hanem abban is, hogy az általa
exportált áru ellenértékének egy részét a cserepartner
országában beruházza, rendszerint infrastruktúra fejlesztésére
fordítja.
Különleges
külkereskedelmi ügyletek:
Szellemi termékek adásvétele
Az
adásvétel tárgya az áru mellett szellemi termék is lehet. A
szellemi termékek, szellemi jogalkotások jogvédelem alá vonhatók
az egyes országok nemzeti szabályozásai, ill. a vonatkozó
nemzetközi egyezmények szerint. Szerzői
jogvédelemről
beszélhetünk irodalmi, művészeti, tudományos alkotások
esetében, iparjogvédelemről
pedig találmányok, újítások, ipari minták, védjegyek, eredet
megjelölések, stb. esetén.
licencia és know-how ügyletek
Szellemi
termék, tudás, műszaki ismeret, gyártási technológia,
iparjogvédelem
alá tartozó szabadalmak és nem szabadalmaztatott műszaki
eljárások adásvétele. A szabadalmaztatás kizárólagos
alkalmazási jogot biztosít a szabadalom tulajdonosának. Licencia:
a használati jog eladása, vétele. Know-how
(tudni hogyan, „fortély”): értéket képviselő műszaki tudás,
módszer, technológia, amely meghatározott szakmai körben
ismeretes, mások számára nem hozzáférhető, nem publikált, de
iparjogvédelem alá nem vont. Alkalmazása: licenciával együtt
vagy önállóan.
Mindkét
ügylet alkalmas lehet arra, hogy egy vállalkozás bejusson egy
olyan piacra, ahol a licencia révén előállított termékekkel nem
tus megjelenni, vagy annak piaci forgalmazásához, a műszaki
vevőszolgálathoz hálózatot nem tud, vagy nem akar kiépíteni. A
nemzetközi licencia kereskedelemben az áruk adásvételétől
eltérően alakul az ellenérték kiegyenlítése:
egyszeri
fizetés egy összegben (lump sum megállapodás)
meghatározott
mértékű licenciadíj folyamatos fizetése (royalty) TIPIKUS
fix
összegben meghatározott eladási ár, részletfizetéssel
kombinálva
fix összegű
vételár függetlenül a tényleges termeléstől, és royalty a
mindenkori értékesítés után.
lízingügylet:
termelőeszköz-bérlet,
gépek, berendezések bérlete.
pénzügyi (finanszírozási)
lízing: a bérbe adott berendezés használata biztosított a
bérbevevő részére a hasznos élettartam alatt. A bérbevevő ez
idő alatt felel a karbantartásért, a bérleti idő leteltével
elővásárlási jogot szerez.
működési (operatív) lízing:
időtartama rövidebb. A bérbeadó számára a bérleti díjból és
végül a gép értékesítéséből térül meg a befektetés, a
bérbevevőnek azért hasznos az ügylet, mert ily módon biztosítani
tudja a rövidebb ideig tartó állóeszközigényét, vagy mindig a
legmodernebb technikai berendezést lízingeli.
különféle szolgáltatásokra
kötött ügyletek
Különleges
áruügyletek:
kapcsolt ügylet:
kompenzációs
ügylet keretében történő egyszerű árucsere valuta- vagy
devizafizetés nélkül. Két vagy több kereskedő cserél árut
egyenlő értékben.
Adresszációs ügylet
keretében kölcsönös áruszállítás történik az áru
ellenértékének kifizetésével (mindkét fél részéről). Nem
követelmény az azonos értékű áruk cseréje.
bérmunka és feldolgozásos:
egyik ország vállalata fizetés ellenében késztermékként
dolgozza fel egy másik ország áruját. (aktív bérmunka: a
feldolgozó szempontjából – behozatali előjegyzés, passzív
bérmunka: a bérmunkáltató szempontjából – kiviteli
előjegyzés)
lecseréléses:
egy export- és egy importügyletből áll. Nem ugyanazt az árut
exportálják, amit importálnak. Általában a jó, eladható áru
megy ki, a belföldi fogyasztás kielégítése céljából valamely
más áru jön be.
taktikai ügylet:
az importőr nem akkor vásárolja meg az árut, amikor a konkrét
igény jelentkezik, hanem amikor olcsóbban tudja beszerezni
(előrehozott vásárlás – késleltetett eladás – plusz
raktározási költség).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése