15. Egyéni és kollektív érdekek érdekképviseletek

Képviselet: Egy vagy több személy, vagy azok szervezeteinek, intézményeinek megbízásából, egy vagy több meghatározott ügyben, egy harmadik fél, személy, személyek vagy azok intézetei, szervezetei felé történő egyszeri vagy folyamatos eljárás.
 Az érdekképviselet fogalmának ez a viszonylag bonyolult meghatározása lényegében a következőt jelenti: az érdekképviselt személyek, szervezetek anyagi, szellemi, vagy erkölcsi érdekeinek egyszeri, vagy folyamatos képviselete, más személyek, szervezetek, intézetek előtt
 Az érdekképviselet három fő résztevékenységből áll:  - érdekegyeztetés,  - érdekérvényesítés,  - érdekvédelem  ÉRDEKEGYEZTETÉS:  érdekek felismerése  érdekek rendszerbe foglalása  ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS:  érdekek elismertetése  lobbizás  ÉRDEKVÉDELEM:  - jogi, gazdasági, technológiai védelem
 Érdekelemzést célszerű végezni  Belső érdekegyeztetés  Külső érdekegyeztetés  Az érdek ne legyen „ több sem kevesebb”  Világos megfogalmazás  ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS MÓDSZEREI  Érdekek elismertetése  LOBBIZÁS  Az érdekérvényesítési folyamat során az érdekelismertetés lényegében a szakmai/politikai nyomásgyakorlás egy sajátságos formája, amit lobbizásnak is szokás nevezni  Valamely csoport közös gazdasági érdekek és/vagy politikai célok érvényesítésére, érdekében határozottan, együtt lép fel a számára kedvező törvények, rendelkezések elfogadtatásáért
 „oda kell lőni, ahol a kacsák vannak”.  célpont”, a kompetens intézmény, személy és ezt követi a meggyőzés,  A lobbistának pontosan tudnia kell, melyik érdek, milyen döntési eljárás alá tartozik, hiszen nem érdemes energiát, és időt pazarolni az adott ügyben kompetenciával nem rendelkező platformon.  ÉRDEKVÉDELEM  Az érdekképviselet leghosszadalmasabb résztevékenysége az érdekvédelem, ami az elismert érdekek jogi, gazdasági és technológiai védelmét jelenti.  szisztematikusan figyelemmel kísérjék az elismert érdekek sérelem nélküli érvényesülését és minden törvényes eszközt felhasználjanak azok védelmére.
6
 Társadalmi párbeszéd  Információ gazdálkodás  A Társadalmi Párbeszéd az információcsere egyik legnagyobb intézményi rendszere, aminek egyre nagyobb jelentősége lesz, nemcsak az EU-ban  a jövő alakításába szervezetten vonja be a társadalom legfontosabb érdekcsoportjait. A társadalom jelentős érdekcsoportjai között, mindenek előtt a munkaadókat, a munkavállalókat és a kormányzati szerveket kell megemlíteni. A három legjelentősebb érdekcsoport mellett természetesen más érdekcsoportok is léteznek és azok is valamilyen módon bekapcsolódhatnak a Társadalmi Párbeszéd munkájába. A három meghatározó érdekcsoport szervezett eszmecseréje jelentősen hozzájárul a társadalmi béke megteremtéséhez és tartós fenntartásához. A jóléti társadalom egyik legjelentősebb intézményi rendszere a Társadalmi Párbeszéd..



 MAGAS SZINTŰ KOMMUNIKÁCIÓS KÉSZSÉG: - Széleskörű kommunikációs ismeretek - Tiszta, érthető beszédkészség, jó előadói készség - Elismert együttműködő készség - Fejlett telefonos és internetes kapcsolat - Jártasság az idegen nyelvek alkalmazásában  MAGAS SZINTŰ KAPCSOLATÉPÍTÉSI KÉSZSÉG - Elismert jártasság hazai és nemzetközi kapcsolatokban - Jó arc- és név memória - Jó társalgási készség - Kulturált megjelenés, udvarias viselkedés  INFORMÁCIÓ ORIENTÁLTSÁG - Magas szintű információ áttekintési készség - Az elektronikus és az írott sajtó szeretete - Széleskörű érdeklőséi kör  MAGAS SZINTŰ SZAKMAI JÁRTASSÁG A KÉPVISELT SZAKTERÜLETEKEN - Szakmai, és pszichológia felkészültség - Alapvető jogi ismeretek
 MAGAS SZINTŰ ADAPTIVITÁSI KÉSZSÉG  Innovatív készség  Gyors és rugalmas alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez  Az életen át történő tanulás gyakorlati művelése  MAGAS SZINTŰ EQ  Az érzelmi tényezők hatásának pontos ismerete,  Az emberek érzelmi elvárásinak felismerése, "  egészen másként gondolkodók: az alkotók, az együtt érzők, a sémafelismerők, az új elveket felismerők és a jelentésalkotók  „Társadalmi tükör”- csak annyira megmutatni amennyire befogadóak  alkotóképesség fejlett kapcsolatteremtő képesség  „emberi kapcsolat-és kommunikáció és a cselekvések finomságai”
Lobbizás
 Magyarországon a 2006. XLIX. törvény szabályozza a lobbitevékenységet. A törvény  2007.07.01-tıl hatályos. E törvény alkalmazásában  a) lobbista: az a természetes személy, akit e törvény előírásai szerinti nyilvántartásba felvesznek, és lobbitevékenységet folytat;  b) lobbiszervezet: az a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, amelyet e törvény előírásai szerinti nyilvántartásba felvesznek, és lobbitevékenységet folytat;  c) lobbitevékenység: közhatalmi döntés befolyásolását vagy érdekérvényesítést célzó minden olyan tevékenység vagy magatartás, melyet megbízás alapján, üzletszerűen folytatnak;  d) kapcsolatfelvétel: bármely szóbeli vagy írásbeli kommunikáció, ideértve az elektronikus kommunikációt is; (Sándor Péter-Vass László ( A lobbiról és a lobbizásról Magyarország politikai évkönyve II. 2002. 1259-1260 o)
 Kópiás Gábor az első magyar Lobbi Szövetség elnöke: „ a lobbizás egy olyan komplex kommunikációs tevékenység, amely a jogalkotók és a döntéshozók felé irányul a megbízói érdekek érvényre jutatása céljából”
 Amerikai lobbisták szövetsége: akár egyének, akár csoportok véleményének képviselete
 Normaszövetség meghatározása: olyan kommunikációs tevékenység, amely során szakmai és társadalmi információkat közvetítünk s közhatalmi döntéshozókhoz.
 LOBBIZÁS ESZKÖZEI  1 fázis. Döntés előkészítés- és meghozatal  2 fázis végrehajtás  Információszerzés, kapcsolatrendszer  KOLACÍÓÉPÍTÉS: több érdekelt fél, lobbista feladata összefogni, és semlegesíteni az ellenérdek csoportokat  TÁMOGATÓ KAMPÁNYSZERVEZÉS- olyan irányított médiahirdetések közzététele, amelyek az adott ügyekben az érdekelt fél álláspontját hangsúlyozzák ki és támasztják alá.  INTERNET KAMPÁNY: olyan honlapok létrehozása amelyek az adott üggyel kapcsolatos információkat tartalmazzák, valamint a megbízó álláspontjába engednek betekintést, másrészt elektronikus megkeresés és hírlevél üzemeltetést is biztosítja.
 SAJTÓKAPCSOLATOK.-PR lobbizás szoros velejárója, nem képzelhető klasszikus lobbizás erős médiatámogatás nélkül, hacsak a stratégia részkent tudatosan nem alkalmazzák. Ha a döntéselőkészítő gyakran találkozik a témával kapcsolatos megjelenésekkel a sajtóban komolyabban veszi a az ott szereplő szervezet megkeresését is. A szolgáltatáshoz kapcsolódik egy ún. média monitoring szolgáltatás, ami a napi szintű sajtófigyelést jelenti.
 KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS. attól függően hogy a lobbi-kampány mennyire zajlik a nyilvánosság előtt, igen gyakori a közvélemény kutatások felhasználása. Ilyenkor a preferált álláspontot hivatott alátámasztani egy-egy ilyen felmérés, még hozzá olyan kérdések feltevésével, amelyek a megbízó álláspontjához állnak közelebb Egy hivatalra igen nagy benyomást tehet egy ilyen kutatás.
 TÖMEGTÁMOGATÁSI AKCIÓK: ez főként olyan civil szervezetek támogatását jelenti, amelyek feltehetően a társadalom egy nagyobb részét képviselik valamilyen szakpolitikai kérdés, kapcsán ( munkavállalók, környezetvédők, fogyasztóvédők)  KAMPÁNYTERVEZÉS: ez szintén összefoglaló kategória amelyből egy szervezet vagy ügynökség a fentebb vázolt elemekből egy alapos háttérkutatást követően összeállítja az általuk javasolt leghatásosabb lobbitervet. INFORMÁCIÓ ÁTADÁS LEGHATÉKONYABB FORMÁI: ( BursonMarsteller felmérés, 10 fokozatú skála)  Személyes találkozó ( 7,1 )  Írásos tájékoztató anyag( 6,4 )  Konferencia ( 6,2 )  Helyszíni látogatás ( 5,7)
5. E-mail ( 5,6 ) 6. Média ( 5,5) 7. Üzleti ebéd ( 5,1) 8. Üzleti reggeli ( 4,8 ) 9. Telefonos megkeresés ( 4,7) 10. Fogadás ( 4,5) 11. Kiállítás (4,1) 12. DVD-Videó ( 3,4)
Az érdekérvényesítés buktatói

1. A lobbitevékenység túl korai( késői) kezdése 2) nem megfelelő tájékoztató anyag 3) Túlságosan egyoldalú álláspont 4) EU működési logikájának figyelmen kívül hagyása 5) Nem megfelelő uniós hivatalnokok kiválasztása 6) Túlságosan érzelmes álláspont 7) Nem letisztult álláspont 8) Csak médiakampány 9) Túl agresszív fellépés 10) Etikátlan fellépés
   

A szakszervezet a munkavállalók olyan érdekvédelmet szolgáló tartós egyesülése, amelynek célja közös követelések elérése a munka világában, különösen a munkabérek, a munkavégzés szabályai területén és a munkavállalók számára fontos szociális kérdésekben.
A szakszervezetek a munkaadókkal a munkaerőpiaci feltételekről, többek közt a bérekről tárgyalnak, illetve ha szükségét látják, nyomásgyakorló akciókat (sztrájk, tüntetés) szerveznek. A tárgyalások vonatkozhatnak a bérekre, a munkahelyi szabályokra, a panaszeljárásokra, a felvételt, elbocsátást, előléptetést övező szabályokra, a munkahelyi kedvezményekre, biztonsági előírásokra stb. A tárgyalások eredményeit az adott szakszervezet tagjai (gyakran az ágazatban dolgozó más munkavállalók is) és a munkaadók kötelezőnek szokták tekinteni.
Szakszervezethez gyakran munkanélküliek, tanulók és nyugdíjasok is csatlakoznak.
Jellemzői

• Önkéntesen létrehozott,
  
• önkormányzattal rendelkező szervezet,
  
• a törvény által meghatározott célra alakul,
  
• nyilvántartott tagsággal rendelkezik,
  
• céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.
  

A szakszervezetek típusai a tagságának köre alapján
A szakszervezetek a munkavállalók szervezetei, de nem minden munkavállalót egy egységes szervezetbe átfogó szervezetek. Tipikusan, minden egyes szakszervezet a munkavállalók csak egy meghatározott körét fogadja be tagjai közé, kívánja szervezni és képviselni. A szakszervezetek típusai a tagságának köre alapján:

• szakmai alapon szerveződő,
  
• ágazati alapon szerveződő,
  
• vállalati szakszervezetek,
  
• politikai és vallási alapon tömörülő,
  
• nemzetiségi alapon szerveződő,
  
• regionális alapon szerveződő.
  

A szakmai alapon szerveződő szakszervezetek tömöríteni kíván minden munkavállalót egy meghatározott szakmában, foglalkozási és képzettségi körben, függetlenül attól, hogy tagjai melyik iparágban vagy vállalatnál vannak alkalmazva. E körben a munkavállaló szakmai képzettsége, munkája, illetve a munkahelyi hierarchiában elfoglalt helye áll az egységes érdekfellépés mögött. A szakmai alapon szerveződő szakszervezetek legrégebbi formája a szakegylet. A szakegyletek tagjai csak azok lehettek, akik a megfelelő szakképzettséggel rendelkeztek. A szakmai alapon szerveződő szakszervezetek célja, hogy az adott szakmában dolgozó munkavállalók számára egységes munkavállalási feltételeket érjen el, függetlenül a munkavállalót alkalmazó cég helyzetétől. A szakmai szakszervezetek elsődleges eszköze a bérek, a munkavállalás feltételeinek, tagjainak státusza védelmére az iparba való belépés, a szakmunkássá (segéddé) válás lehetőségének kontrollálása és korlátozása, a bérek egységes megállapítása és a munkavégzés merev szabályainak érvényesítése..
Ágazati szakszervezet az összes munkavállaló szervezésére törekszik egy iparágban vagy iparágakat összefogó ágazatban, függetlenül a munkavállalók szakmai képzettségétől és a munkaszervezetben elfoglalt pozíciójuktól. Az iparági (ágazati) szakszervezetek legfontosabb eszköze az iparág vagy ágazat összes munkahelyére kötelező erejű kollektív szerződés megkötése a munkáltatókat képviselő munkáltatói szervezettel. A kollektív szerződés szabályozza a munkavállalás legfontosabb feltételeit, különösen a béreket és a juttatásokat. Sok iparági vagy ágazati szakszervezetnek van munkahelyi szervezete. Az ágazati vagy szakmai szervezetnek, amennyiben vannak is munkahelyi szervezetei, azok nem önálló szakszervezetek. A munkahelyi szervezetek elsődleges feladata az iparági vagy ágazati kollektív szerződés betartásának ellenőrzése. Számos országban az ipari munkások és az állami alkalmazottak külön-külön szakszervezeti szövetségekbe tömörülnek.
A vállalati szakszervezetek esetében a szakszervezeti tagság a vállalati szakszervezethez kötődik. A munkahelyi szintű szakszervezetek csak az adott vállalat munkavállalóit kívánja szervezni és képviselni. A munkahelyi szakszervezet vállalati kollektív szerződést köt, amely csak az adott vállalatra nézve szabályozza a munkavállalás feltételeit, különösen a béreket és a juttatásokat. A magyar szakszervezetek vállalati szintű szerveződések. Amennyiben vannak iparági vagy ágazati szakszervezeti szövetségek, azok a vállalati szakszervezetek laza konföderációja.
A legtöbb országban a szakszervezeti mozgalom megosztott politikai és vallási tekintetben is. Ez azt jelenti, hogy egy-egy országban több országos szakszervezet is kialakult politikai/vallási vagy éppen regionális törésvonalak mentén. Mára a legtöbb európai országban elhalványultak a politikai különbségek a szakszervezeti konföderációk között, bár a történelmi hagyományokon alapuló szervezeti különállás fennmaradt.
Néhány országban találhatunk nemzetiségi alapon szerveződő szakszervezeteket.
A szakszervezetek szakmai/politikai/regionális vagy foglalkoztatottsági megosztottsága önmagában nem jelenti azt, hogy nem lehetséges szoros együttműködés e szervezetek között. Az, hogy egy országban versengés vagy együttműködés jellemző inkább a szakszervezetekre az sokban függ a politikai kultúra állapotától, és a politikai pártok egymáshoz való viszonyától. Versengő modell akkor érvényesül elsősorban, ha a politikai pártok között mélyek az ellentétek, s ez a politikai ellentét kivetül a szakszervezetekre is.
A szakszervezetek eszközei
Kollektív szerződés útján a munkáltatóval a munkavállalás feltételeinek közös szabályozása. A szakszervezetek céljaik elérése érdekében még az alábbi eszközöket alkalmazzák:

• Részvétel háromoldalú (tripartit) érdekegyeztető fórumok munkájában, ahol a munkavállalók képviseletében a szakszervezet tárgyal az állam és a munkáltatók képviselőivel a munka világát és a munkavállalók szociális helyzetét érintő kérdésekről.Munkáltatóval és az állammal való tárgyalás a munkavállalók közös érdekeinek képviseletében.
  
• Segélyek és juttatások biztosítása a szakszervezeti tagoknak. Amikor még nem létezett társadalombiztosítás, a szakszervezetek a befizetett tagdíjakból betegségi és munkanélküli segélyt adtak tagjaiknak. Mára a segélyezés szerepe visszaszorult, s a szakszervezetek csak kisebb szociális segélyeket adnak tagjaiknak.
  
• Ugyanakkor jelentősen nőtt napjainkban a munkajogi segítségnyújtás szerepe vitás helyzetekben a munkavállalóknak a munkáltatóval szemben.
  
• A vállalat vezetésében való részvétel.
  
• Közreműködés egyéni és csoportos problémák, vitás helyzetek megoldásában.
  
• Nyomásgyakorlás az a végső eszköz, amikor a szakszervezet tárgyalásokkal már nem tud eredményt elérni, s ezért sztrájkot szervez, tüntetésre hív fel vagy egyéb olyan módon nyilvánosan lép fel a munkavállalók érdekében, ami kárt okozhat a munkáltatónak vagy éppen az államnak. A nyomásgyakorlással kényszeríti ki a szakszervezet, hogy a munkáltató vagy éppen az állam a munkavállalók számára kedvező döntést hozzon.
  
• Politikai szerepvállalás. A szakszervezetek politikai szereplőként is felléphetnek, annak érdekében, hogy a munkavállalók számára kedvező törvényalkotást és/vagy kormányzati politikát érjenek el. Ennek érdekében önállóan is felléphetnek, vagy követeléseikkel egyetértő politikai pártokkal lazább vagy szorosabb együttműködést alakíthatnak ki és szövetséget köthetnek.
  

A szakszervezetek gyökerei a 18. századba nyúlnak vissza, amikor az ipar gyors növekedése parasztok, nők, gyermekek és bevándorlók tömegeit tette munkássá, új társadalmi szerepeket és viszonyokat kialakítva. A képzett és képzetlen munkások már a kezdetektől spontán módon szervezkedtek érdekeik védelmére és ez volt a szakszervezetei mozgalom kezdete.^[1]
A szakszervezeteket gyakran tekintik a középkori európai céhek örököseinek is, de ez a kapcsolat vitatott.^[2] A céhek azért alakultak, hogy adott helyen megélhetést biztosítsanak egy adott mesterség űzőinek, szabályozva annak menetét, hogyan lehet valaki inasból segéd, majd mester vagy nagymester a szakmában. Egy szakszervezet is lehet egy mesterség űzőinek egyesülése, de egy cég vagy gazdasági ágazat munkavállalóinak összességét is összefoghatja. Mióta Sidney Webb és Btearice Webb 1894-ben kiadták A szakszervezeti mozgalom története (angolul History of Trade Unionism) című műveket, az uralkodó történeti definíció szerint a szakszervezet „bérkeresők folytonos egyesülése, amelynek célja hogy fenntartsák vagy javítsák alkalmazásuk feltételeit”. Ettől a modern meghatározások sem térnek el lényegesen, mint például az Ausztrál Statisztikai Hivatalé: „túlnyomórészt alkalmazottakkból álló szervezet, amelynek fő tevékenységéhez hozzátartozik, hogy tagjai számára tárgyaljon fizetésükről és alkalmazásuk feltételeiről”.
Gyakorlatban

• A világban a szakszervezeteknek három évszázados történetük folyamán jogaikat és felelősségüket tekintve számos formája alakult ki. Léteznek olyan helyek, illetve ágazatok, amelyekben a szakszervezetek viszonylag gyengék, de előfordul az is, hogy egyes szakszervezetek exkluzív jogokat karcolnak ki maguknak, például azt, hogy bizonyos munkahelyeken csak szakszervezeti tagok dolgozhassanak, a munkaadó ne alkalmazhassa más szakszervezetek tagjait stb.
  
• Spanyolországban a két jelentős szakszervezet közül a CCOO a kommunista párttal volt szövetséges, az UGT pedig a szocialista szakszervezeti mozgalom volt.
  
• Politikai megosztottságot találhatunk Franciaországban és Olaszországban, ahol 1946-47 fordulóján vált szét a korábban egységes szakszervezeti mozgalom kommunista és mérsékelt politikát folytató, a demokratikus rendet támogató szocialista és keresztényszocialista szakszervezetekre.
  
• Belgiumban és Hollandiában kereszténydemokrata-szociáldemokrata politikai irányultság mellett vált ketté a szakszervezeti mozgalom.
  
• Azokban a volt szocialista országokban, ahol kialakult alulról szereződő szakszervezeti mozgalom a rendszerváltás éveiben, szintén kialakult a szakszervezeti mozgalom politikai megosztottsága, mégpedig a szocialista múlthoz való viszony, mint elhatároló tényező körül.
  
  • Lengyelországban a Szolidaritás Független Szakszervezet és a volt kommunista szakszervezeti szövetség utódszervezete az OPZZ
    
  • Magyarországon a Liga és Munkástanácsok az egyik oldalon, a SZOT utódszervezetei a másik oldalon állnak.
    
• Ipari munkások és az állami alkalmazottak külön-külön szakszervezeti szövetségekbe tömörülnek például a skandináv országokban és Magyarországon.
  
• Spanyolországban, például Baszkföldön van regionális (egyben nemzetiségi) alapon szerveződő szakszervezet.
  
• Magyarországi szabályozás az 1992-ben elfogadott Munka Törvénykönyve, az 1992. évi XXII. törvény meghatározása szerint szakszervezeten a munkavállalók minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. A szakszervezet működésére az egyesülési törvény irányadó. E szerint, a munkavállalók önkéntesen alapíthatják meg. Egy szakszervezet megalapításához minimum 10 fő szükséges. A szakszervezet alakuló ülésen elfogadott alapszabály szerint köteles működni. Ugyan a szakszervezetek elsősorban a munkavállalók érdekvédelmi szervezete, tagjaik között lehetnek tanulók, nyugdíjasok, munkanélküliek. A szakszervezet alapszabálya határozza meg, hogy kik lehetnek a szakszervezet tagjai.